Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

zolgalnj. Ezek szegeniek egieb eztendeőkbenis ahul magoknak borokat taltak [!] ott vettek szegeniek, mind varas szamara, es magok szamarais a' kinek menni szükségek volt."

72 Minthogy ez az eset állt fenn, kérte Sopron város magisztrátusát, adassa vissza ezen szombathelyieknek szekereiket, javaikat, boraikat, e szívességet majd megszolgálja. Amennyiben ezt a város vezetősége nem tenné meg, úgy fenyegetésként megjegyezte: „... enis valahul soprony szekerekéit marhat kapliatok, vágj szeóleóhegien vagy hul enis el hozato[mj ..."'

3

. KONFLIKTUSOK A bornak a gazdasági és a társadalmi életben betöltött fontossága miatt egyaránt találkozhatunk a közösségi törekvés és az egyéni érdek összeütközésével, továbbá a csaptartó személyek és az eladók, illetőleg a fogyasztók közötti konfliktusokkal. A jegyzőkönyvek szerint - valószínű az erős kontroll és a gyakori szabályozás miatt - valójában ez utóbbiak viszonylag csekély számúak voltak. Szinte természetes, hogy az 1605., a Szombathelyre kárt és pusztulást hozó háborús esztendőből a városi bor kimérésével kapcsolatban több, elhúzódó számadásvizsgáló és adóssági per maradt ránk. Ezek legjelentősebbike nemes Szele Mihály akkori városbíró és Andrási Márton kocsmáros több éven keresztül, felváltva, egymás ellen folytatott persorozata volt, mely 1608 áprilisában Andrási keresetével indult. A háborús esztendőben bírói hivatalt betöltő Szele mind maga és Hctésy Pál, mind mások házaihoz Andrásitól borokat hordatott, ám ezek miatt 50 ft-tal annak adósa maradt. A felperes felvonultatott tanúi egybehangzóan állították, hogy a városban átmenetileg megszálló vallonok és törökök számára Szele többször elrendelte az akkori kocsmárostól, Andrásitól történő borhordást. A tanúvallomások összesítésével az ítélőbírák Szele mintegy 11 ft 80 dénáros tartozását állapították meg, ám a többi követelés megítéléséhez bizonytalannak tartották a bemutatott rováspálcákat. Ezért Andrási számára előírták, hogy harmadnapra, harmadmagával esküdjön meg a bemutatott rováspálcák és 35 ft 20 dénáros követelése igazára.

74 Az eskü letételére nem került sor, és Szele - a helyzetét kihasználva - 1609 legelején perújrafelvétellel próbálta a volt kocsmárost sarokba szorítani. A volt bíró betegségére és az akkori rendkívüli állapotokra - nevezetesen, hogy életével fizetett volna, ha a város érdekeit szolgálva a borokat nem adja ki - hivatkozva a költségeket a városra kívánta hárítani. A bírák az ügy eldöntése érdekében ismételten pontos és hiteles számadást követeltek a kocsmárostól, amit egy ezzel összefüggő perben Dozmati Márton is szeretett volna a másik félből, Szele Mihályból kivasalni.'

6 Minthogy igazát a kocsmáros sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, év végére megfordult a kezdeményezés. Szele immáron felperesként azzal vádolta Andrásit, hogy bíróként közvetlenül a harci események előtt 38 akó bort adott át neki kiárusításra. A kocsmáros a borokat eladta, de 62 ft 28 dénárral még adósa maradt. Minthogy az alpe72 Uo. 73 Uo. 74 Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 196. 75 Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 278. Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 292. 52