Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619
mú végrendelet és osztályper mellett, illetve a vagyonleltárak hiányában, e kérdésre jelenleg egyértelmű válasz nem adható. Valószínű, hogy a különböző arányú vegyes típusok domináltak, hiszen a szórvány adatok arra utalnak, hogy egyes szombathelyi kocsmáltatók mind saját, mind helyben vásárolt, illetve behozott borokkal kereskedtek. A 16. század utolsó harmadában többször is - így 1572-től 1575-ig, 1578-tól 1580-ig, 1582-től 1584-ig, 1598-tól 1600-ig, majd 1604-től 1605-ig - bírói hivatalt viselt Bandy Ferenc esete a vagyonos szombathelyi polgárok külső szőlőbirtokaira is felhívja a figyelmet. Ö Rohoncon és Vaskeresztesen rendelkezett szőlőkkel. 67 E kérdéskör hosszabb távú vizsgálatában a helyi szőlőhegy birtokforgalmi tendenciáinak elemzése is sokat segíthet. A hosszabb távú vizsgálat azért is fontos, mert az 1598 és 1599. évi szövegtöredékeket is tartalmazó, 1609-től folyamatosan vezetett első hegymesteri jegyzőkönyv 1612-ig elsősorban a puszta szőlőhegyet érintő vagyonjogi pereket tartalmaz, míg az adásvételek csak 1612-től találhatók meg benne. 68 Ez a forrás önmagában újabb - és a későbbiekben kutatásra érdemes - kérdést indukál: a 16-17. század fordulóján, a 17. század elején a város szőlőhegye valójában milyen művelési ágú területekre oszlott, mekkora volt ekkor a szőlőterületek aránya? Mind a város számára, mind a polgárok kimérései részére fölöttébb fontos borbehozatal jelentőségére hívja fel az a két levél is a figyelmet, amely már a Bethlen-féle háborús időszak alatt született. íróik a császárhű soproni katonák által lefoglalt szombathelyi borok, szekerek elengedését kérik a szabad királyi város magisztrátusától. A szombathelyi bíró és a magisztrátus 1621 novemberében így írt a balul végződött út szükségességéről: „...ez leuel mutató polgár társaink teob tarsakal egiűt mentek uolt oda fel borért, miuel hogy az eleotis mindenkor onned feoliül hortak pénzeken bort auagj a' hol ochoban uehetek, merth iol tudgia keglyelmejtek hogy a Zombathelnek ßeoleo hegye ninchen, hanem ha ualahonned penzűnkeon hozatthatunk bort..." 69 . Minden bizonnyal mankóbüki Horváth Bálintot - a Sopron vármegye főispáni hivatalát is viselő Batthyány (II.) Ferenc vezető familiárisát, aki az adott esztendőben a vármegye alispáni hivatalát és a körmendi vár kapitányságát is viselte - kell látni azon férfiú személyében, aki Szombathelyről az esetet elbeszélve jóval határozottabb hangú levelet írt a magisztrátusnak. „Miuel hogy iol tudgia k[egyeljmetek hogj ezeknek az szege[ny] szombathelieknek szeóleóhegiek ninczlen] egieb az keues szanto feoldeknel egieb: ez okaert keßeritettenek ßegeniek Salamonffalua 10 taira borokat vennj mennj. A kózben talalkoztanak segenkkre az soproni vitézek, kiknek mind szekereit, morhawkatt, borókait ßegenieknek el vittek."' 1 Kihangsúlyozta, hogy az említett szombathelyiek nem fegyveres személyek voltak, a háborús viszonyok között nem kívánnak a királynak ti. II. Ferdinándnak - kárt okozni, hanem valójában „... minde[n] jele nemzetnek készek bl Horváth, 1993. 229-230. p.; Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 68., 358., 436. VaML Szombathely város hegyközségének iratai. Hegyközségi jegyzőkönyvek 1. köt. 1-54- p. Győr-Mosón-Sopron Megye Soproni Levéltára (továbbiakban: SL) Sopron város levéltára (továbbiakban: Svk.) Lad. XXIV. et Y. fasc. XII. nr. 839. Szombathely, 1621. november 11. Fölöttébb érdemes megjegyezni, az időszakban magát mindig civitasnak tituláló Szombathely a Sopron szabad királyi városhoz írt levelét Barbély (Tonsor) István bíró és Szombathely mezőváros - oppidum - több szenátora nevében adta ki. Ma Zsira része. 71 SL Svlt. Lad. XXIV. et Y. fasc. XII. nr. 840. Szombathely, 1621. november 11. 51
