Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Bácskai Vera: A köztér: sűrített emlék - mentális térkép

A mentális térkép terminus azt fejezi ki, hogy az egyének, akár kívülállók, akár a város lakói, egymástól eltérően észlelik, értelmezik a várost, az ezzel kapcsolatos élményeik különbözők. Ez különösképpen jellemző a nagyvárosok lakóira, akiknek egy igen nagy térbeli kiterjedésű, ezért egészében át nem tekinthető és meg nem ismerhető, társadalmilag rendkívül sokrétű településben kell kiigazodniuk. Másképpen látja, érzékeli a várost az átutazó, az ideiglenesen itt tartózkodó - aki többnyire csak meghatározott szeletével kerül közvetlen érintkezésbe -, és másképpen a „bennszülött", vagy huzamosan itt élő. Ez utóbbinak a városról alkotott térképét erősen befolyásolják gyermekkori, illetve aktuális lakóhelyéhez, munkahelyéhez fűződő emlékei, érzelmei is, és hatnak rá esetleg a szüleik, szomszédok, régebben itt lakók elbeszélései, átörökítve számukra egy régebbi kor háztulajdonosainak, boltosainak nevét, vagy - ami még gyakoribb a régi utcaelnevezéseket is. Ezek az emlékek, érzelmek módosíthatják egy-egy városrésznek, utcának az ott álló épületek állapota és színvonala, illetve az ott leggyakrabban felbukkanó emberek társadalmi státusa szerinti megítélését. A kisebb városokban az eligazodás könnyebb, és még a kevéssé ismert városrészekről - az ott álló épületek, az utcán felbukkanó személyek alapján - is könnyebben ítélhető meg a terület társadalmi jellege. Hogy mit is jelentettek ezek az egyedi mentális térképek nem a történészi megközelítéssel,

2 hanem irodalmi alkotásokkal lehet legjobban érzékeltetni. Például Thurzó Gábornak a pesti Belvárosról megrajzolt emberközpontú képét összevetve a szinte szomszédságában lakó Granasztói Pál ettől valamelyest eltérő benyomásaival. Utóbbi saját budapesti térképét először a Dunára, majd a villamos vonalakra fűzve alakította ki, és visszaemlékezésében az is fölöttébb tanulságos, hogy a nagyvárosi fiú hogyan érzékelte a kisvárosias Pécs arculatát. Hivatkoznék arra, hogyan érzékelte a fővárost Vas István, megkülönböztetve a Terézváros és Lipótváros világát, festőién mutatva be a munkások-lakta Újpest képét, vagy a Rózsadombról nézve a város panorámáját, de utalhatnék Márai Sándor Kassa-képére is.

3 Az egyéneknek tehát más és más véleménye, érzelmi azonosulása alakul ki egyegy várossal, vagy inkább városrésszel kapcsolatban, mindenki másképp olvassa a város szövegét. Vannak azonban közös jegyek és ezek számbavételével ismerhetők meg a köztudat mentális térképei. Az egyezés a városközpont, a központ tereinek, utcáinak érzékelésében és megítélésében a legerősebb, mondhatnám e városrész az, amely a leghívebben tükrözi a város egyedi arculatát, sajátosságát és történelmi múltját. Ez az a tér, amelynek alapján az utazó véleményt formál a településről, és amely lakói városi identitásnak legfőbb formálója, főleg a vizsgált korszakban. A városközpont általában a városok legdíszesebb, építészetileg legkiemelkedőbb része, az a terület, amely leginkább hordozója a „sűrített ' Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940. Bp., 1998. (továbbiakban: Gyáni, 1998.) 55-74- p.; Horváth Sándor: Mentális térképek Sztálinvárosban. In: A mesterség iskolája. Szerk. Bődy Zsombor, Mátay Mónika, Tóth Árpid. Bp., 2000. 450-478. p. Granasztói Pál: Vallomás és búcsú. 2. bőv. kiad. Bp., 1967- 707 p.; Márai Sándor: Egy polgár vallomása. 3. átd. kiad. Bp., 2003. 391 p.; Thurzó Gábor: Belváros és vidéke. 3. kiad. Bp., 1977. 380 p.; Vas István: Nehéz szerelem. 1-2. köt. Bp., 1963. 335, 264 p. 392