Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Katona Csaba: Egy pillantás a szombathelyi iparra és kereskedelemre 1850-ben

A fent felsoroltak az országos politika-, jog- és eseménytörténet jelentős eseményei voltak. A hétköznapi életben viszont - és ide sorolhatjuk a városi ipart és kereskedelmet - korántsem volt ilyen éles a cezúra, főleg nem helyi szinten. A főváros, PestBuda fejlődése szempontjából sokkal inkább meghatározó időpont a város egyesítésének éve (1873), mint a kiegyezésé. Éppen ezért némiképp meglepő, hogy milyen szilárd határként szolgál az 1848. - esetenként az 1849. - év a nem kifejezetten köz-, vagy politikatörténettel foglalkozó munkák esetében is.

2 Az e dolgozat tárgyául választott 1850. évet egyfelől tehát egy új politikai rendszer éles határa választja el a reformkortól, pontosabban az azt lezáró forradalomtól és önvédelmi háborútól, másfelől nézve viszont 1849-hez képest csupán egy év telt el. A parttalanság elkerülése végett elkerülhetetlenül szükséges, hogy a történelmet, ezt az időben megszakíthatatlan folyamatot korszakokra osszuk. E korszakokat azonban - a kutatás által megcélzott témától függően - éppúgy rugalmasan kell kezelni, mint ahogy a térbeli síkok szabta határok sem lehetnek teljességgel merev gátjai egy-egy téma árnyalt, az igazsághoz közelebb vivő vizsgálatának.

3 Alábbi írásommal e tétel jegyében egyfelől azt szeretném igazolni, hogy a szombathelyi iparban és kereskedelemben 1850ben - csakúgy, mint bármely más település iparában és kereskedelmében - még a reformkor éveinek jellemző mechanizmusai hatottak, másfelől pedig igyekszem bemutatni, hogy a céhes ipar e korban mind fokozottabban jelentkező válságjelei, az ekkor keletkezett cégek hosszú távú továbbélése stb. révén a Monarchia iparának polgárosulása már ebben a korba megkezdődött. IPAR ÉS KERESKEDELEM SZOMBATHELYEN A REFORMKOR VÉGÉN (ÁTTEKINTÉS) A reformkor utolsó évtizedében Szombathely iparát és kereskedelmét sajátos kettősség jellemezte. Az 1840-es évek végén 4000-5000 lakosú,

4 szabadalmas püspöki mezőváros A teljesség igénye nélkül néhány példa: Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig. In: Tanulmányok Budapest múltjából. 12. Bp., 1957- 197-278. p.; Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon, 1686-1848. Bp., 1967. (továbbiakban: Eperjessy, 1967) 278 p.; Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés, 1790-1848. Bp., 1951. 428 p.; Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541-1848 között. Bp., 1988. 274 p.; Tilcsik György: Adatok Kőszeg polgárságának összetételéhez, 1781-1848. In: Kőszeg, 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska István, Söptei Imre. Kőszeg, 2000. (továbbiakban: Tilcsik, 2000.) 111-156. p.; Tilcsik György: Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége a reformkorban = Korall, 2002. 11-12. sz. 111-134. p. stb. Ugyancsak e szemléletre jellemző, hogy például Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században. In: Vas megye múltjából, 1676. Szerk. Horváth Ferenc. Szombathely, 1976. (továbbiakban: Kiss, 1976.) 119-141. p- (Levéltári évkönyv; 1.) című munkája - címe ellenére - gyakorlatilag „csak" 1848-ig tárgyalja a témát. Dominkovits Péter: Nemesi birtoklás - közigazgatási határok. Adatok a nyugat-dunántúli nemesség XVIII. századi társadalomtörténetéhez. In: Házi Jenő Emlékkönyv. Szerk. Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, 1993. 321-348. p. 4 1841-ben 4518, 1846-ban 4317, 1857-ben 5853 lakosa volt Szombathelynek- Kunc Adolf: SzombathelySavaria rendezett tanácsú város monográphiája. Szombathely, 1880. (továbbiakban: Kunc, 1880.) 352. p.) 342