Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Stallner Ferenc szombathelyi kereskedő működése 1848 előtt

kevesebb összegért ékesíthetők. Ezért a boltosok azt kérték, hogy a gyümölcsárusokat a számukra mostani helyükről telepítsék át, éspedig oly módon, hogy köznapokon a Szentháromság-szobor, hetivásárokon pedig a városházától kezdődően a Gyöngyös utcában árusítsanak. A tanácsülés akceptálta a kérést, és úgy rendelkezett, hogy a jövőben a gyümölcsárusok a városházi kocsma előtti hídon túl, a város kútja körül, az 1837-ben elbontott várostorony egykori helyén, a pecsenyesütők háta mögött árusítsanak. Az ügy maradt ennyiben, mert 6 gyümölcsárusnő - arra való hivatkozással, hogy télen nincsenek legyek, nyáron is pedig inkább a gyümölcsöt szeretik, mintsem az ellenük panaszt tevő boltosok portékáit - azt kérte, hogy helyezze őket vissza a város korábbi árusító helyükre. Az 1843. október 7-ei tanácsülés egy öttagú bizottmányt jelölt ki azzal a feladattal, hogy vizsgálja ki az ügyet, és a vizsgálatról készített írásos jelentésüket terjesszék a tanács elé.

50 Sajnos a leggondosabb kutatás ellenére sem találtunk további adatokat a vita folytatásáról, így nem tudjuk azt sem, hogy a gyümölcsárusok végülis visszatérhettek-e korábbi helyükre. Stallner Ferenc az 1845. május 24-én megtartott tanácsülésen azt panaszolta, hogy Pachhoffer Gyula kalmár az ő általa is forgalmazott kelméket áruló boltját vasárés ünnepnapokon is nyitvatartja, miközben ő ezt nem teheti. Stallner a jogegyenlőségre hivatkozva kérte a Pachhofferrel azonos elbírálást, és persze az engedélyt a vasár- és ünnepnapokon való boltnyitáshoz. A tanácsülés Stallner kérelmét Vas vármegye egy 1843. augusztus 7-én hozott határozatára való hivatkozással elutasította, ám miután Pachhoferről kiderült, hogy boltjában nem csak dohányárut - amelyet a város engedélyével szabad volt vasár- és ünnepnapokon árusítani -, hanem olyan kelméket is tartott, amelyeket a vegyeskereskedők forgalmaztak, a tanácsülés Pachhoffer engedélyét visszavonta.

51 Stallner kereskedésébe a megfelelő életkor elérése után bevonta nevelt fiát, Schmidt Istvánt is. Schmidt elemi iskolai tanulmányait követően, 1818 és 1822 között a Szombathelyi Premontrei Gimnázium tanulója volt, de csak 3 osztályt végzett, és azt is 4 év alatt, miután a 2. osztályt meg kellett ismételnie.

52 1841. november 6-án polgárjogot szerzett, és ekkor feljegyezték róla, hogy nevelőapjával, Stallner Ferenccel közös kereskedői társasága van.

53 így azután Stallner Ferenc és Schmidt István az 1844- április 27-ei tanácsülésen közösen kérték az 1840:16. te. 2. §-a által előírt kereskedői könyvük hitelesítését.

54 Stallner kereskedőként nyilvánvalóan elismerést és megbecsülést szerzett a városban, és minden bizonnyal ennek volt köszönhető, hogy 1832. április 28-ai tisztújító u VaML Szvkt. Ktjkv., 368/1843-1844-, 419/1843-1844. 1 VaML Szvkt. Ktjkv., 120/1845-1846.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 177. nr. 39. 2 VaML A Szombathelyi Premontrei Gimnázium iratai. Anyakönyvek, 1818-1819., 1819-1820., 18201821., 1821-1822. 3 VaML Szvkt. Ktjkv., 513/1841-1842., 516/1841-1842. 4 VaML Szvkt. Ktjkv., 26/1844-1845.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 176. nr. 2. 336