Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Kereskedők Szombathelyen a 17. század első évtizedeiben

delmi szálak a Habsburg birodalom centrumához, Bécshez, az egyik legjelentősebb, strukturált funkciórendszerrel bíró, vízi és szárazföldi interregionális szerepkörű, középeurópai kereskedelmi központhoz fűzték. E város a nyersanyagokra, agrártermékekre épülő nyugati irányú magyarországi külkereskedelem tán legfőbb cél-, és közvetítő állomása volt. Az oda irányuló áruforgalomban az élőállatok - a 16. században az export 90%-át jelentő vágóökrök - mellett, a bőr, a viasz, a méz, a szárított gyümölcsök és hal játszott cseppet sem jelentéktelen szerepet.

12 A felsorolt áruk kapcsán külön is szólni kell a nád- és répacukor elterjedése előtti táplálkozásban nagy jelentőségű édesítőszerről, a mézről, amely már a középkor végén is jelentős szerepet vitt a Nyugat-Dunántúl gazdaságában, külkereskedelmében,

13 és ahogy ezt látni fogjuk, egyik meghatározó eleme volt a Szombathelyről Bécsbe irányuló áruforgalomnak. A bécsi harmincadbevételek elemzése nyomán a 16. századi konjunktúrát - a visszaesést megelőzően - még a 17. század első két évtizede is követte,

14 ami más dimenzióban meglepő egybeesést mutat Horváth Tibor Antal fent hivatkozott lokális érvényű megállapításával. A bécsi főirány mellett szórványadatok jelzik a királyi Magyarország egyik meghatározó gazdasági centrumába, Nagyszombatba, illetve e várost körülvevő mezővárosi „blokkba" irányuló, elsősorban élőállat- és állatbőr- kereskedelmet. Az északi és északnyugati irány mellett a déli és délnyugati irányú kapcsolatokat is jelentős számú adat bizonyítja. így egyrészt a Stájerországba, Graz főirányba mutató és főként élőállatra irányuló, másrészt a Légrád, Várasd felé kiépült - és kivált a textilipari termékeket érintő - kereskedelmi kapcsolatok különösen hangsúlyosak. Ezek az esetek többségében a másik város iparosait, kereskedőit is érintve kétoldalúak voltak. Már itt jeleznünk kell, hogy a fenti tendenciák döntően konfliktusokat tartalmazó forrásokból, a városi magisztrátus előtt lefolytatott adóssági és hatalmaskodási perekből, illetve adósságok miatt a város előtt tett tiltásokból származnak, illetőleg a városi végrehajtásokra mennek vissza.

15 A legújabb forrásfeltárások a közeli jövőben egy speciális, dinamikusabb szemléletű vizsgálatot is megengednek. Ennek alapja Schwartz avagy Fekete János - akit egyes források Süvegjártó Német Jánosnak is neveznek - soproni polgár most feldolgozás alatt álló, 1599 és 1606 közötti kereskedelmi levelezése, amely e képet várhatóan a tovább fogja finomítani. Ugyanis a döntően fekete és piros süvegekkel nagytételben kereskedő Schwartz legfőbb közvetítői Légrád, Die frühneuzeitliche Residenz (16. bis 18. Jahrundert). Hg. Karl Vocelka, Anita Traininger. WienKöln-Weimar, 2003. 187., 193., 203-205. p. (Wien. Geschichte einer Stadt. Bd. 2.) A vonatkozó rész Eric Landsteiner munkája, továbbiakban: Landsteiner 2003. Itt szeretném Gecsényi Lajosnak megköszönni, hogy a figyelmemet e kötetre felhívta. Szende Katalin: Adatok az Északnyugat-Dunántúl mézkereskedelméhez a késő középkorban. In: Arrabona. Múzeumi Közlemények. 36/1-2. Fel. szerk. Tóth László. Győr, 1998. (továbbiakban: Szende, 1998.) 85-99. p. 14 Landsteiner 2003. 205. p. A városi magisztrátus korabeli írásbeliségére, benne a kereskedelemre is: Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében. = Acta Papensia, 2002. 1-2. sz. 39-59. p. 309