Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Mérnökök a szombathelyi városvezetésben 1886 és 1945 között

A VÁROSI MÉRNÖKÖK CSOPORTJÁNAK FŐBB JELLEMZŐI A városi mérnökök életútján végigtekintve felmerül a kérdés, hogy a vizsgált személyek életpályáját, munkásságát, szakmai felkészültségét, vagy egyéniségét illetően kimutathatók-e olyan közös vonások, melyek ezen elitcsoport karakterisztikus jegyeiként értelmezhetőek. Érdemes megvizsgálni, hogy ez a réteg milyen helyet foglalt el a helyi hivatali és kulturális elitben, mekkora szerepet játszott a közéletben, a település fejlődésének, sorsának alakításában. Munkásságukkal, egyéniségükkel vajon teremtettek-e, adtak-e valami olyat a városnak, a helyi társadalomnak, ami napjainkból visszatekintve maradandó értéknek bizonyul. A városi mérnökök származása és életútja A városi mérnökök során végigtekintve azonnal szembeötlik, hogy nem ismert, patinás szombathelyi családok leszármazottai töltötték be ezt a vezető pozíciót, hanem valamennyien máshonnan érkező „homo novusok" voltak. A városi mérnökök sorát nyitó, már huzamosabb ideje helyben lakó Müllner Ignác kivételével csak megválasztásuk után költöztek Szombathelyre, gyakran az ország másik feléről. Ez a tény egyrészt a hazai mérnöktársadalom mobilitására utal, hiszen nem szombathelyi specialitás, hanem országosan általános gyakorlat volt, hogy a mérnökök városról városra vándorolva próbáltak egyre kedvezőbb állásokba kerülni. Emellett az a jelenség, hogy a város műszaki ügyeit irányító szakemberek kivétel nélkül kívülről érkeztek, azt is bizonyítja, hogy Szombathelyen még nem nevelődött ki egy olyan tudásszintű gárda, amely a vezetői poszttal járó feladatokat megfelelő színvonalon el tudta volna látni. A város akart és tudott is élni azzal a lehetőséggel, hogy országosan meghirdetett pályázatok révén a legfelkészültebb hazai szakemberek közül toborozza a mérnöki hivatal vezetőit. A választások lebonyolítása és kimenetele jelenlegi ismereteink szerint egyértelműen azt mutatja, hogy a város döntéshozóit kizárólag szakmai megfontolások vezérelték, azaz nem politikai vagy egyéb szubjektív szempontok szerint választottak a jelöltek közül. E sajátos csoport elitképzési elve tehát egyértelműen a szakmai tudás volt, azaz mindig a legígéretesebbnek bizonyuló pályázókat választották meg, és állították azok tudását a város szolgálatába. Az idegenként érkező mérnökök személye felé Szombathely polgársága részéről mindig a legnagyobb bizalom és segítőkészség nyilvánult meg. A helyi társadalom gyorsan befogadta őket, és a mérnökök ezt azzal viszonozták, hogy Szombathelyt valóban megszerették, és otthonukként formálták annak arculatát. Bodányi Ödön így vallott a szombathelyi polgárok magatartásáról: „... nem hódolnak az ósdi, konzervatív felfogásnak és szívesen látják az újonnan jötteket, akiket ők nem tekintenek jöttmentnek; nem úgy, mint más vidéki városokban szokás. Ezt a felvilágosodott felfogást a bevándorlók nem győzik elegendő mértékben méltányolni és hálás érzelemmel dicsérni.".

123 A dualizmus időszakában a betelepülők tömegét felszívó, nagy népességűre duzzadó Szombathely tehát közigazgatási-hivatali elitjének feltöltésekor is egyfajta befogadó szerepet vállalt, illetve erre a szerepre kényszerült, és meglevő hiányosságait, a hiányzó Bodányi, 1910. 14. p. 289