Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Mérnökök a szombathelyi városvezetésben 1886 és 1945 között

személyeket kívülről pótolta. Mivel a mérnöki állás betöltésére - más hazai városokkal összehasonlítva - Szombathelyen csak meglehetősen későn, 1886-ban került sor, ennek megfelelően a mérnöki hivatal munkája és szervezetének kiépítése megkésve indult. Több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy kiforrott működésű hivatalává, és az ott alkalmazott mérnökök számára egyfajta szakmai műhellyé, iskolájává váljon, amely a későbbiekben lehetővé tette, hogy fokozatosan „kitermelődjön" egy helyi szakembergárda, s így a hivatal vezetését Szombathelyen élő, a helyi problémákat, feladatokat jobban ismerő személyek vehessék át. Ez a fejlődési szakasz az 1940-es évek elejére érkezett el, amikor a hivatalvezető Niessner Aladár „szárnyai alatt" ismereteket és tapasztalatokat szerző Tóth János - pályája kiteljesedésével - át tudta venni a műszaki ügyek vezetését. A városnak ekkor már nem kellett országos pályázati procedúrával keresnie megfelelő szakembereket, hiszen azok adva voltak helyben is, és helyismeretüknél, hivatali gyakorlatuknál fogva a munka folytonosságát, a zökkenőmentes átmenetet tudták biztosítani. A városi mérnöki hivatalvezetői tisztség, pozíció megszerzése egy mérnöki karrier csúcspontját, a hivatali elitbe emelkedést jelenthette. A vizsgált személyek többsége számára a Szombathelyi városi főmérnöki, illetve műszaki tanácsnoki cím megszerzése valóban karrierjük csúcs- és egyben végpontja is volt. Müllner Ignác, Bodányi Ödön, Niessner Aladár évtizedeken át vezették a gondjukra bízott hivatalt, és halálukig, illetve nyugdíjazásukig megőrizték beosztásukat. A személyi konfliktusok miatt távozó Szilárd Emil végül egy másik város, Temesvár főmérnöki székében fejezte be pályafutását, egyedül Tóth János karrierje ívelt feljebb - ha vargabetűket leírva is - a vidéki város műszaki tanácsnoki posztjától a minisztériumi főmérnöki cím elnyeréséig. A városi mérnökök társadalmi megbecsültsége, szerepük a városvezetésben Az elithez való tartozás egyik legfontosabb ismérve a döntési pozíciók birtoklása. A városi mérnökök, mint elitcsoport vizsgálatakor nem kerülhető meg annak számbavétele, hogy a nagyfontosságú döntések meghozatalakor a mérnöki hivatal vezetői milyen mértékben tudták érvényesíteni akaratukat, illetve a közgyűlési képviselők mennyire vették figyelembe szakmai véleményüket. Ebből a szempontból nagy súllyá eset latba a városi mérnökök presztízsének alakulása, munkájuk társadalmi megbecsültsége, és a pozíciót betöltő egyéniségek tekintélye. A városi hivatalszervezetben hosszú évekig üresen hagyott mérnöki állást kezdetben - amint erre a poszt betöltetlensége is utalt - nem tekintették túl nagy jelentőségű pozíciónak. Néhány évtized alatt azonban a mérnöki hivatal az egyik legnagyobb ügyforgalmú, a város fejlődése és működése szempontjából stratégiai fontosságú területté vált. Ezzel párhuzamosan a hivatal vezetőivel szemben támasztott elvárások, de egyben a személyüket övező megbecsülés is egyre növekedett, melynek kialakulásához hathatósan hozzájárultak maguk a mérnökök is, akik a város külső képét és a polgárok életmódját megváltoztató, modernizáló fejlesztéseket, új intézmények meghonosítását és fenntartását magas színvonalú szakmai munkájukkal biztosították, meggyőzve ezzel a közvéleményt tevékenységük szükségességéről, sőt nélkülözhetetlenségéről. Munkájukkal egyre inkább kiérdemelték a kortársak elismerését, ami szintén hozzájárult ah290