Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Fürdővendégek Tárcsán a 19. század második felében
1862 tavaszán Zichy Hermann gróf főispáni helytartó a fürdőidény kezdetének közeledtével felhívta Leinbather Mihály főszolgabíró figyelmét a tárcsái fürdőhely hatósági felügyeletére. Mindezt oly módon kérte végrehajtani, hogy a vendégeket ne nyugtalanítsák. Az idegenekről lajstromot vezettek, amelyet minden hónap l-jén és 15-én továbbítottak a főispáni helytartóhoz. Közben ügyeltek arra, hogy a fürdő ne váljon tiltott összejövetelek színhelyévé. A felügyelet kérdéséről, a fürdő megnyitásáról és a fürdőidény időtartamáról is kötelesek voltak jelentést tenni. 26 1863-ban a Helytartótanács Zichy Hermannt utasította egyrészt arra, hogy ügyeljen a megyei fürdőkben a rend fenntartására, másrészt pedig arra, hogy vetesse nyilvántartásba a fürdővendégeket, továbbá, hogy fürdők felügyeletével megbízott megyei- vagy kerületi tisztviselőket, orvosokat lássa el a szükséges utasításokkal. A helytartósági külön felhívta a figyelmét a fürdőkben előforduló mutatványosokra, és a vándor színtársulatokra. A mutatványosok működését, és színi előadások rendezését csak abban az esetben engedélyezhették, ha a felügyelő tisztviselők ellenőrizték azokat, és erről hatósági bizonyítványt adtak ki. Fontosnak tartották a gyógyfürdők rendőri és politikai, közigazgatási felügyeletét, és a fontosabb eseményekről jelentést küldött Budára. 27 A 1864-ben a Helytartótanács egy 10 pontból álló rendelkezésben szabályozta a fürdőfelügyelők tevékenységét. E szerint a felügyelő legfontosabb feladata az volt, hogy a fürdővendégeket nyilvántartsa, betartassa az akkori törvényeket, vigyázzon a rendre, a közbiztonságra, a közerkölcsökre, és mindezek mellett figyelte a hazai és külföldi vendégek politikai megnyilatkozásait is. 2S 1865-ben új rendszabályokat léptek életbe, hogy könnyebben felügyelhessék a fürdőhelyeket. Ezért két nagy csoportba osztották a magyarországi gyógyfürdőket. Az elsőosztályúak közé kerültek az olyan nevezetes fürdők, mint Balatonfüred, Harkány, Pöstény, Tárcsa stb., míg a másodosztályúak közé sorolták a kevésbé látogatott, csekélyebb jelentőségűeket, mint például a Vas megyében lévő másik gyógyfürdőt, a sóskútit (ma: Sulz, Ausztria). 29 1865-ben Pálfíy Móric gróf helytartó körlevélben fordult a vezetőkhöz, amelyben a hazai gyógyfürdőkkel kapcsolatos megállapításait és rendeleteit közölte. Mindezt abból a célból tette, hogy a magyarországi gyógyfürdők látogatóinak számát növeljék. Ezért szükséges volt minden fürdőnek állandó fürdőorvossal rendelkeznie, fürdobizottmányt felállítania, és gyógydíjat szednie az állandó fürdővendégektől. 30 1868-ban Tárcsán egy 7 pontból álló, új fürdő-rendszabályt vezettek be. E szerint minden vendég, aki három napnál tovább időzött a fürdőben köteles volt fürdőjegyet váltani a fürdőorvostól, és ajánlást kérni kezelésére vonatkozóan. Az a vendég, VaML A kőszegi járás felsőőri kerülete főszolgabírája iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Kőszegi jár. felsőőri ker. Közig, ir.) 473/1862. "' VaML Vas vármegye főispáni helytartójának iratai. Elnöki iratok (továbbiakban: Főisp. helyt. Ein. ir.) 591/1863. 28 VaML Kőszegi jár. felsőőri ker. Közig. ir. 381/1864. 29 VaML Főisp. helyt. Ein. ir. 554/1865. 50 VaML Főisp. helyt. Ein. ir. 740/1865. 240
