Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Fürdővendégek Tárcsán a 19. század második felében

A magyarországi gyógyfürdők közönségének döntő többsége ebben az időszakban jobbára a határokon belülről, vagy a Habsburg-birodalom más részeiből érkezett, és nyugat-európai vendég ekkor még igencsak ritkaságnak számított. Ebben szerepet játszottak a különféle vámszabályok, a pénzváltás körüli bonyodalmak, a nyugat-európainál alacsonyabb színvonalú szolgáltatások, de elsősorban az, hogy a magyarországi fürdőhelyek nem voltak igazán ismertek a nyugat-európai közönség előtt. A reformkor kezdetén azonban sokan már tudatosan választották a hazai fürdőket, nem kevéssé hazafias megfontolásból. Ugyanakkor az arisztokrácia körében illett a nyarat valahol külföldön tölteni, esetleg ott, ahol éppen az udvar tagjai is tartózkodtak. Ezért Magyarországon is népszerűségnek örvendett Karlsbad és a Bécs melletti Baden.

22 FÜRDŐSZABÁLYZATOK A Tárcsán bevezetett fürdőszabályzatok - mint arról a későbbiekben szó lesz - a vendégeket a társadalomban elfoglalt helyük, meglévő vagyonuk alapján kezelték, ennek megfelelően vették nyilvántartásba őket és vették át tőlük a gyógydíjat, azaz a kurtaxát. E szerint Tárcsán a vendégeket három csoportba sorolták: az első-, illetőleg a másodosztályú, valamint szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező, és ezért gyógydíjat nem fizető vendégek kategóriájába. Tárcsán a fürdő rendjét első alkalommal az 1850es évek első felében szabályozták, mely esemény feltárása az elkövetkezendő kutatások feladata. A Soproni cs. kir. Helytartósági Osztály 1856. május 30-án kiadott, 10 pontból álló rendeletében szabályozta a gyógyhelyen szedhető kurtaxa beszedésének módját. Két osztályba sorolták a vendégeket. 2 ft-ot volt köteles fizetni „... mindenik öt napnál Tárcsán tovább mulató vendég, még pedig a nemesek, az előbbkellők, s más tisztességesebb személyek...",

23 a többi vendég számára pedig 1 ft volt a gyógydíj. A pontos adminisztráció érdekében a rendelet a következőket írta elő a vendégek számára: „Ne terheltessenek annál fogva a t. c. fürdővendégek a magukkal hozott személyeket valamint a rájuk eső díjt egyenként az itt fekvő bevallási jegyre igtatni, ezek rendőri bejelentőjegygyel együtt egy példányban a fürdő felügyeléssel megbízott cs. kir. hivatalnak elő s beterjesztendők, ki azokat megvizsgálni és láttamozni fogja. A helyesnek talált díj annak következtében a bevallási jegy előmutatásával a fenemlített hivatalnoknál az azt bizonyító díj-cédula átvétele mellett leteendő."

24 A bevallási jegyre felírták az első- vagy másodosztályba sorolt személyek számát, a 15 éven felüli gyermekeket, a rokonokat, a társalgót, a nevelőt, a nevelőnőt és a komornyikot.

25 L/ó'.: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. In: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve. Bp., 1992. 147149. p. VaML A felsőőri cs. kir. vegyes szolgabíróság iratai (továbbiakban: Felsőőri vsz.) Elnöki iratok 148/1859. 24 Uo. 25 Uo. 239