Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas megyéből a 19. század második felétől az 1. világháborúig

osztrák tartományokba történő kiáramlás, mert e személyek többsége letelepedett, és nem is tért vissza Magyarországra telepedett. E kivándorlás méreteit érzékelteti, hogy gyakran naponta 5-8 személy kérelmezte az állampolgári kötelékből való elbocsátást. A járási hivatal figyelemmel kísérte a kivándorlást, és annak azt tanácsadással, rábeszéléssel, meggyőzéssel próbálta megakadályozni.

45 E szándék megvalósulását nyilvánvalóan erősen hátráltatta a kivándorlási ügynökök tevékenysége, akik között már helybeli személyek is feltűntek. 1904-ben például Spirk Ferenc alsószölnöki lakost kivándorlási ügynökként kifejtett tevékenysége miatt 300 korona pénzbüntetésre és 30 napi elzárásra büntették.

46 A szentgotthárdi járásból kivándorlók elsősorban Brémán keresztül hagyták el Európát, mivel „...a lakosság annak liasználatához hozzá van szokva és már esetleg kinnt lévő hozzátartozóik által részükre ezen útirány javasoltatik."

41 A kivándorolni szándékozókat nem tudták rábeszélni a Fiúmén át való utazásra, miután „... a lakosság conzervatív hajlamánál fogva a megszokott útiránytól eltérni nem akar."

48 Huber Károly gasztonyi és Artwohl Gyula szentgotthárdi lakosok is a brémai Misler cég hajóin munkakeresés céljából vándoroltak ki, utóbbi személynek egyébként testvérei küldték a hajójegyet az Egyesült Államokból.

49 Dr. Kiss Elemér szentgotthárdi főszolgabíró 1905 tavaszán készített jelentése arról számolt be, hogy a járás területéről az Egyesült Államokba kivándorolni kívánó személyek száma az előző években folyamatosan emelkedett, ám e tendencia ekkor megfordulni látszott. A hivatalba a tél folyamán beérkezett útlevélkérelmek száma a korábbi, hasonló időszakban beadott kérelmek számának felét sem érte el. A benyújtott kivándorlási kérelmek általában a tavaszi és a nyári hónapokban ritkábban érkeztek a hivatalhoz, hogy azután számuk ősztől megemelkedve november és január hónapokban érje el a csúcsot. A főszolgabíró a kivándorlás megakadályozását, illetve csökkentését egyelőre nem látta megvalósíthatónak, mert „... hazánk viszonyai között belátható időn belül sohasem leszünk azon helyzetben, hogy az amerikai munkabéreket csak meg is közelíthessük."

50 A németújvári járásban a Kukmért (ma: Kukmirn, Ausztria) érintő emigráció érdemelte a legtöbb figyelmet. A faluból 1903-ban - tehát még nem a kivándorlási folyamat csúcsán - a lakosság közel 10%-a távozott el, és azután is évente gyakran a népesség 3-4%-a hagyta el a települést.

51 1905-ben a járásban némileg csökkent a kivándorlás, de annál élénkebb volt az Ausztriában történő munkavállalás. A migráció fő okait a járás aránytalan túlnépesedésében, és abban látták, hogy a gyári munkások nem találtak helyben munkát. Ausztriába évente 7000-8000 ember távozott, akik a gyárakban és különböző vállalatoknál dolgoztak, mégpedig nemzedékről nemzedékre ugyanannál a cégnél. Ezek az emberek azonban minden év október-november táján 45 VaML Fó'isp. Ált. ir. 402/1905. 70-71. fol. 46 VaML Fó'isp. Ált. ir. 402/1905. 162-165. fol. 47 VaML Fó'isp. Ált. ir. 402/1905. 135-135. fol. 48 Uo. 49 VaML Fó'isp. Ált. ir. 402/1905. 162-165. fol. 50 VaML Főisp. Ált. ir. 402/1905. 154-155. fol. 51 Kiv., 1899-1913. köt. 53-54. p. 197