Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas megyéből a 19. század második felétől az 1. világháborúig

80 tért vissza onnan. Kivándorlási ügynökök ekkor nem működtek a járásban, de erre nem is volt szükségük, hiszen a potenciális kivándorlók ekkor már pontosan ismerték a tengerentúli utazás feltételeit és körülményeit.

41 1905-ben a szombathelyi járásban leginkább a monyorókeréki és a németkeresztesi (ma: Vaskeresztes) körjegyzőségekhez tartozó 18 községből volt a legnagyobb arányú a kivándorlás, mely települések lakói közül az év márciusában több mint 200an kaptak útlevelet, néhányan útnak indultak az újvilág felé Nagynardáról, Kisnardáról, Jakról és Náraiból is. A két körjegyzőség területén jelentkező, tömeges kivándorlásra jellemző, hogy már nem csak egyes személyek, hanem egész családok is elindultak a tengerentúlra. Ennek „szokásos" okai voltak: e községek lakói apró és silány termőképességű földjeik jövedelméből családjukat nem tudták eltartani, ugyanakkor nyaranta aratómunkásokként járták be a vármegyét, és rosszabb években - mint például amilyen az 1904 is volt - nem jutottak elegendő jövedelemhez. Ezt tetézte még az is, hogy e falvakban élők - miután lakóhelyük és a megyeszékhely között nem volt vasúti összeköttetés - az egész tél folyamán munkanélküliek voltak.

42 Körmendi járásból azt jelentették 1904-ben, hogy Németsároslak (ma: Moschendorf, Ausztria) és Kertes (ma: Gaas, Ausztria) községeket kivéve jelentősen csökkent a kivándorlás. E két németajkú községben a kivándorlási hajlam még rendkívül erős volt, és ezt csak munkahelyek teremtésével lehetett volna csökkenteni. A megállapítások szerint a német községek lakói azért nem magyar vasútvonalakon - Fiúmén (ma: Rijeka, Horvátország) keresztül - indultak Amerikába, mert ők inkább a német kikötők felé orientálódtak. A fő ok azonban az volt, hogy a kivándorlást rendszerint igazolvány nélkül, titokban hajtották végre, és így olyan irányt kerestek, ahol az ellenőrzést elkerülhették. Pulai Ferenc főszolgabíró megjegyezte még, hogy a Kertes községből kivándorolt Kancz Alajos az Auguszta Viktória nevű gőzhajóval utazott ki, a Lan-Latureine nevű gőzhajóval tért vissza.

43 A szentgotthárdi járásból főként a Rába-menti községekből, illetőleg a terület német- és vendajkú községeiből vándoroltak ki Amerikába. Előbbiek közül Csörötnek magyar, Rábafüzes és Farkasdifalva (ma: Neumarkt an der Raab, Ausztria) német lakosságát érintette elsősorban a kivándorlás, azonban Felsőszölnökről sok szlovén anyanyelvű személy távozott a tengerentúlra.

44 A német és vend etnikumú településeken a kivándorlás fokozódását nem az ügynökök tevékenységével hozták összefüggésbe, hanem azzal, hogy a már Amerikában lévő személyek csábították saját rokonaikat és ismerőseiket az ígéret földjére, és évente komoly pénzösszegeket utaltak a hazai pénzintézetekbe. Az újvilágba érkezőket általában már biztos munka és lakás várta, és túlnyomó többségük 2-3 év távollét után, jelentős pénzösszeget gyűjtve, hazatért. Papp Antal főszolgabíró álláspontja szerint az amerikai kivándorlásnál sokkal veszélyesebb volt az 41 VaML Főisp. Ált. ir. 402/1905. 135-136. fol. 42 VaML Főisp. Ált. ir. 402/1905. 160-161. fol. 43 VaML Főisp. Ált. ir. 402/1905. 126-127. fol. 44

Kiv., 1899-1913. 56-58. p. 196