Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas megyéből a 19. század második felétől az 1. világháborúig

A szombathelyi járás főszolgabírója a főispánnak 1902 márciusában levélben számolt be a területről történő kivándorlásról, melyet figyelemmel kísért. 1902. január l-jétől március 7-ig a következő helységekből vándoroltak ki: Felsőbeledről 4 férfi, Alsóbeledről 13 férfi és 2 nő, Szentpéterfáról 25 férfi és 1 nő, Monyorókerékről (ma: Eberau, Ausztria) 7 férfi és egy nő, Tótfaluból (ma: Winten, Ausztria) 3 férfi, Abdalócról (ma: Edlitz, Ausztria) 6 férfi, Szentkatalinból (ma: Sankt Kathrein im Burgenland, Ausztria) 4 férfi, Pokolfaluból (ma: Höll, Ausztria) 2 férfi, Kólómból (ma: Kulm, Ausztria) 4 férfi és 3 nő, Németlövőről (ma: Deutsch Schützen, Ausztria) 37 férfi és 3 nő, Horvátlövőről 3 férfi, Csejkéből (ma: Eisenberg an der Pinka, Ausztria) 5 férfi, Németkeresztesről 6 férfi, Magyarkeresztesről 3 férfi, Nagynardaról 2 férfi, Kisnardáról 1 férfi hagyta el az országot. Az összesen 120 férfi és 10 nő közül 109 férfi és 6 nő ÉszakAmerikába, 11 férfi és 4 nő pedig Dél-Amerikába utazott. A mindösszesen 130 személyből 124 német, 6 horvát anyanyelvű volt azaz egyetlen magyar sem akadt közöttük. A kivándorlók túlnyomó többsége mezőgazdasági munkás, csekély részük pedig kisbirtokos volt. Vagyonukat és a családjukat hátrahagyták, és csupán az utazási költségeket vitték magukkal. Szakonyi István, a szombathelyi járás főszolgabírája a kivándorlás egyik okaként azt említette, hogy a járás területén a mezőgazdasági munkások kizárólag a nyári szénakaszáláskor, kapáláskor és aratás és cséplés idején kaptak munkát. Miután pedig ezen kívül nem jutottak munkához, a nyáron keresett pénz nem volt elégséges megélhetésükhöz. A másik okként azt jelölte meg, hogy a kivándorolni szándékozók az ország határát mindenféle ellenőrzés nélkül átléphették, miután sehol nem kértek tőlük úti okmányokat. Emellett komoly vonzerőt jelentett az a tény, hogy az évekkel korábban kivándorolt személyek itthon maradt hozzátartozóikat és ismerőseiket leveleikben tájékoztatták a tengerentúli lehetőségeikről. Szakonyi közölte azt is , hogy néhány bécsi ügynökség a járás községeibe figyelemfelhívó leveleket küldött, amely az utazási irányon és a viteldíjon kívül mást nem tartalmazott, mely levélen a „Bécsben a pályaudvaron felmutatandó"

38 utasítás szerepelt. A főszolgabíró - egy ilyen kivándorlási ügynök címét ki is derítette

39 - tájékoztatója végén megállapította, hogy az Amerikai Egyesült Államokba utazók nem kitelepülési szándékkal, hanem elsődlegesen munkakeresés és -vállalás céljából hagyták el az országot, és mindannyian vissza kívántak térni.

40 A szombathelyi járásban lévő Pornó (ma: Pornóapáti) községből 1904-ben Pehr János vándorolt ki Amerikába a Norddeutscher Lloyd társaság hajóján. Az információk szerint, ő már korábban is járt a tengerentúlon, és már kétszer utazott a brémai útvonalon. 1904- augusztus 10-én a szombathelyi főszolgabíró helyszíni vizsgálatokat végzett járása községeiben, melynek során megállapította, hogy a falvakból való tömeges kivándorlás megszűnt, sőt egy ellenkező irányú folyamat indult meg. Míg ugyanis a pinkavölgyi községekből 1904-ben 8 személy távozott el Amerikába, addig mintegy 60VaML Fó'isp. Ált. ir. 402/1905. 68. fol. Az ügynök Josef Fischer, címe Bécs Alleegasse 69. volt. VaML Fó'isp. Ált. ir. 402/1905. 68. fol. VaML Főisp. Ált. ir. 402/1905. 68. fol. 195