Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Bajzik Zsolt: Kivándorlás Vas megyéből a 19. század második felétől az 1. világháborúig

évenként százezernél jóval több ember bujdosott ki a hazából. E nagyszerű vérvesztés, e történelmi fontosságú csöndes megszökés az, a mit a kivándorlás szava takar el."

A A kivándorlással kapcsolatos első szabályozás az 1881:38. te. volt, amelyben a kivándorlási ügynökségek működését szabályozták.

3 A következő szabályozásra az 1903:4- törvénycikkellyel került sor, melynek 1. §-a szerint „... kivándorlónak tekintendő az, aki tartós kereset céljából bizonytalan időre külföldre távozik."

6 A törvényalkotók úgy gondolták, hogy e tény megállapítható lesz az érintett személyek nyilatkozatából, vagy ha valaki 3. osztályú utasként Európán kívülre utazott, vagy szerződött munkásként, gazdasági cselédként bizonytalan időre és tartós kereset céljából utazott valamely európai államba. Ugyanakkor nem tekintették kivándorlóknak azokat a személyeket, akik időszaki gazdasági munkát - aratás, favágás, földmunka stb. - vállaltak, amivel később nagyon sok visszaélés történt. A törvény 3. §-a szerint minden kivándorlónak abba az államba szóló útlevéllel kellett rendelkeznie, amelybe kivándorolni szándékozott. ' Itt kell még megemlíteni az 1903:6. és a 1903:8. törvénycikkelyeket, amelyek az útlevélügyről és a határrendőrségről intézkedtek. A 6. te. 1. §-a szerint „... a magyar korona országainak területén való tartózkodáshoz és utazáshoz, valamint az állam határán való átkeléshez útlevél rendszerint nem szükséges."

8 Ez volt tehát az a törvény, melynek segítségével oly sokan távoztak az országból útlevél és engedély nélkül. Az 1909:2. törvénycikkellyel ismét szabályozták a kivándorlást, és egyben hatályon kívül helyezték az 1903:4- törvénycikkelyt. Erre azért volt szükség, mivel az eltelt évek alatt láthatóvá váltak a korábbi törvény hiányosságai. Ilyen volt a kivándorlás fogalmának ismételt meghatározása, mely szerint kivándorlónak az volt tekinthető, aki tartós kereset céljából távozott külföldre. Ez nem terjedt ki azokra, akik valamely európai országba egy évnél rövidebb időre utaztak meghatározott munka elvégzésére.

9 A 19. század végétől - Magyarország gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaival összhangban - a különböző intenzitással folyó migráció jelentős hatással volt egy-egy megye életére. Az ország történetében három nagy kivándorlási hullámról beszélhetünk, melyből a legjelentősebb az 1914 előtti időszakban lezajlott volt a legjelentősebb. Erről már a 20. század elejétől kezdve bőségesen jelentek meg publikációk, így Thirring Gusztáv, Hegedűs Lóránt, majd a későbbiekben Puskás Julianna és Rácz István tanulmányai.

10 Több megyében már feltárták és publikálták az adott terület szerepét és helyét a Hegedűs Lóránt: A dunántúli kivándorlás és a szlavóniai magyarság. = Budapesti Szemle, 1905. 122. köt. 342. sz. (továbbiakban: Hegedűs, 1905.) 321. p. Magyar Törvénytár (továbbiakban: MT) 1881. évi törvényezikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1896. 165. p. Utasítás a kivándorlásról szóló 1903. IV. te. végrehajtása tárgyában. = Belügyi Közlöny, 1904- (továbbiakban: Utasítás, 1904.) 167. p. 7

Uo. A hatályos magyar törvények gyűjteménye (Magyar Törvénytár). 5. köt. 1896-1897-ik évi törvényezikkek. Szerk., jegyz. és utalásokkal kíséri Márkus Dezső'. Bp., 1912. 886. p. 9 MT 1909. évi törvényezikkek. Jegyz. ellátta Márkus Dezső. Bp., 1910. (továbbiakban: MT 1909.) 3-29. p. Bajzik Zsolt: Migráció és kivándorlás Vas megyéből 1920-1930 között. Szakdolgozat. BDTF. Szombathely, 1995. (továbbiakban: Bajzik, 1995.) 3. p. 184