Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
III. Vác városa - 3. A vámhivatal és épülete, szomszédsága
1 rencnek, akinek György nevű fia örökölte. Az apa elhunyta is 1546 előtt következett be, mert Mészáros György nős, lakása Nv.-ban 1546-ban, 1559-re elhalt. Ennek halála után Mészáros Ilonára szállt, aki vagy a testvére, vagy a lánya. Annyi biztos, hogy a HÖ idején már Konc Bálint felesége, aki a HO N 116-ban lakik, vagyis a házaspár megtartotta mindkét eredeti házát. L 374. Azelőtt ez volt a piac, azaz 1543 előtt. Semmiképpen sem vonatkozhat a Szent Mihály-templomtól délre eső piacra (csarsu). Ha azt tekintjük, hogy a Lökös utca mahalle egészében a Nv. kerítőfalán kívül északkeletre helyezkedett el, akkor inkább állatvásár helyére kell gondolnunk, melyeket mindig a lakott területeken kívül szoktak megrendezni. kk. 375. Azelőtt Horvát János, kk.-nél írták össze, aki fellázadt és az ellenséghez szökött. Dervis váci emin eladta Kászim bégnek 1552 előtt, aki mecsete számára alapítvánnyá tette. Azután Abdurrahman hodzsa, vakuf-kezelő birtokában van. kk. 441. Bizonyosan a Szent Péter-templom, melynek altemploma még bejárható volt. 3. A vámhivatal és épülete, szomszédsága Vác jelentős utak csomópontjánál keletkezett és feküdt mindig is. Az északdéli út a felvidéki bányavárosokat kötötte össze Pest-Budával. A nyugatkeleti a Duna északi partján haladva Pozsony és Bécs városokat kapcsolta össze Gyöngyössel, Egerrel, Debrecennel, Kassával stb. Mindezek az utak nemcsak keresztezték egymást Vác ősi városánál, de szoroskapu jellegű térben futottak össze a Duna és a parti hegyek által ösz- szeszűkítve. Maga a természet is tehát vámszedőhellyé jelölte ki a várost, mert csak nagy nehézségek árán lehetett elkerülni, ha az Alföld lovait, szarvasmarháit Bécsbe, Regensburgba akarták eljuttatni, ha a felföldi bányavárosok aranyát, rezét a fővárosba kívánták szállítani, ha a bajor posztót és kézműves termékeket Magyarországra akarták eladás céljából hozni. A vámszedés jogát királyaink adományozták a középkorban, többnyire egyházi intézményeknek. A váci püspöki és káptalani vám az ún. belföldi harmincadvám (tricesima) csoportjába tartozott. Királyi adományozásáról oklevelet nem ismerünk, de eredete a kora középkorba nyúlhat vissza. Legelső említése 1405-ből való, Garai Miklós nádor május 18-án kelt bizonyságlevele szerint Nógrád megye közgyűlésén a megye vezetői eskü alatt vallomást tettek a megyében szedhető vámokról. E szerint Vácon ősidőktől fogva szed53
