Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
IV. Vác társadalma - 2. A német város sorsa
pólyái János király 1529 szeptembere után Vácról is elűzette a németeket, mert azok Ferdinánd pártjára álltak. Különösen a német város vezetősége, a ringbürgerek eshettek áldozatul az akcióknak. Csak így magyarázhatjuk Újmester János házának szomszédja, Bicskei Albert betelepedését a ringbe. A leírás szerint az oszmán kincstár először a házat lefoglalta, majd árverésre bocsátotta, amelyen Bicskei Albert és rokonsága nyerte el. Az Újmester családnak a törökkorban is impozáns háza háta mögött kezdődött a Haszan vojvoda mecset mahalle, mely a Dunáig nyúlt le. Abdullah fia Haszan szerény háza az említett mahalléban (268. sz.) szomszédos volt, valószínűleg ránézett az Újmester-ház hátuljára. Haszan ingatlana lenyúlt a Dunára, melynek partján nyilván közút vezetett. Ugyanez mondható el Hizir fia Musztafa sövényből épült hazáról is (270. sz.).89 Az Újmester család birtokában - kezelésében? - lehettek még más ingatlanok is örökségképpen, illetve az elköltözött Eysen család megbízásából. Wolfgang Eysen 1523-ban készült végrendelete intézkedett a Vác melletti Bottyán faluban lévő birtokáról. Tudjuk, hogy Eysen Nürnbergben telepedett le legkésőbb 1495-től kezdve. Kérdés, hogy az apjától örökölt magyarországi birtokokon hogyan osztozott féltestvéreivel, illetve a birtokába jutott magyarországi ingatlanokat hogyan igazgatta és kezelte Nürnbergből. Figyelemreméltó, hogy Némedi falunál a törökök 1546-ban összeírták Német Farkas majorságát. Úgy véljük, hogy a személynév Wolfgang Eysen magyarított neve, és apjának, illetve magának a saját kezelésében tartott gazdaságára vonatkozik. A török összeíró úgy találta 1546-ban, hogy a majorság „üres és elhagyott maradt”, ami azt jelenti, hogy a törökök szerint már megfelelő idő eltelt, hogy betelepüljön, de ez nem történt meg. Ezért 1559-ben az azabok agájának, Mehmed bin Ahmednek tapuba adták.90 A nemesek, városi polgárok birtokának ilyenfajta névvel jelölése nem ritka az oszmán hódítás első évtizedeiben. A korábban földesúri gazdaságként funkcionáló birtok megtartja a törökkor kezdetén is a tulajdonosának a nevét, melyhez a „major” megjelölés csatlakozik. Például 1546-ban összeírták Alagi Gáspár majorságát Alagnál. Alagi Gáspár 1511-ben tűnik fel legelőször oklevélben, aki Alagi Bekény Dénes fia, bátyja pedig Benedek. Szerepel 1519-, 1524-ben, és 1527-ben már Veronikát, az özvegyét nevezi meg oklevél. Egy másik Alagi Gáspár él még 1533-ban, de ez is elhunyt 1535. január 1-jére. Végül egy harmadik Alagi Gáspár 1549-ben gondnoka Werbőczy István zsámbéki kúriájának és budai házának. Az 1559. évi török összeírásban még megtaláljuk Alagi Gáspár majorságát.91 Ez a párhuzam is mutatja, hogy Wolfgang Eysen Német Farkas néven birtokolhatott Kisnémedin egy major89 Fekete 1993, 103. 90 Káldy-Nagy 1977, 237., 403. 91 OL DL 106 083/63., Rupp 1868, 15-16., Bártfai Szabó 1938, 1443., 1472., 1513., 1516., 1566. sz. reg. 92
