Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
I. Kutatástörténet és források
1 szerint csak az 1580-as összeírásnak az újra dátumozása, és valójában nem tükrözi az 1590-es állapotokat. Ennek ellentmond Veresegyház 1580-as és 1590-es összeírása, melyek azért eltérnek egymástól. Az 1995-ben megjelent Veresegyház története könyvemhez ugyanis Káldy-Nagy Gyula professzor átadta ezeket nekem. Időközben ugyancsak megjelent a két összeírás gödöllői adatsora is a Gödöllő történetének írott forrásai 1325-1711. c. forrásközlésemben 1987-ben. Ezekben az időkben szorgosan folyt Torma István szerkesztésében a Pest megye régészeti topográfiája Szobi és Váci járást felölelő részének megírása, meg is jelent 1993-ban. Természetesen Vácnál hasznosították a török ház- összeírás forrását. Tettamanti Sarolta 1994-ben megjelentette művét a váci várról, melyben ugyancsak kiaknázta a török történeti forrásokat, jelesen a házösszeírást. Rá következett 1996-ban Miidós Zsuzsa Vác középkori pincéinek korpuszával, melyben a házösszeírásnak jelentős hely jutott, hiszen majdnem 100 pincét vesz számba. A régen várt Pest megye monográfiájának 1/2. kötetében 2001-ben Hegyi Klára és Szakály Ferenc is figyelembe vette a házösszeírás egészét és alkalmazta is Vác történetének bemutatásánál a többi szandzsák-összeírással együtt. Sudár Balázs pedig 2005-ben a Századokban publikálta egyfajta számítógépes feldolgozását a még mindig 1570-re keltezett házösszeírásnak, melyet teljes egészében eredetiben újraolvasott Fekete Lajos után hatvan évvel. A törökkori összeírásokat tartalmazó művek természetesen mind szerepelnek az általunk felhasznált irodalom- és rövidítésjegyzékben. Ezért ezeket nem jegyzeteltük. Munkánk során maguk az évszámok jelölik, hogy az adat melyik kötetben található. A török források jellegére, természetére tekintettel, hogy a tisztelt olvasó érzékelje a nehézségeket, idéznünk kell Hegyi Klárának, lektorunknak alapvető megállapításait. Előre bocsátva, hogy Hegyi Klára leszögezte, „nem török szakosként nehéz kiigazodni az oszmán világban, és a turkológusoknak éppen az egyik feladata, hogy ebben a kollegákat segítsék.” A török források jellemzése általa a következő: „Ezek forrásértéke óriási, hiszen a hódoltságból kevés magyar tizedjegyzék és urbárium maradt. Nem vitatva a török defterek érdemeit, a hódolatunknak is határt kell szabnunk: nem szabad mindent elhinnünk nekik, minden szavukat készpénznek vennünk. Használatuk során sok mindenre jó gyanakodnunk, ezek közül most csak egyet említek. Nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül minden ösz- szeírásból kimarad a népesség egy része; minél régebbi az összeírás, annál nagyobb része. (Azokon a szerencsés helyeken, ahol egyidejű török összeírás és magyar tizedjegyzék maradt fenn, összevetésük mindkettőre nézve lehangoló eredménnyel jár.)” „A másik hibaforrás az arab betűs lejegyzésből és a névsorokat átíró oszmanisták korlátáiból ered. A neveknek csak kb. kétharmada olvasható 15
