Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)

I. Kutatástörténet és források

ki biztonsággal, egyharmada bizonytalan. A félreolvasások egy része nem a mi hibánk, hanem az arab ábécéé, amelynek hangjai egy részére (á, é, g, gy, ny, ty stb.) nem volt betűje, és amely nem jelöli a rövid magánhangzókat; a nehézségeket tovább növeli, hogy ugyanaz a betűforma egy, két vagy három ponttal alul vagy fölül (ez összesen hat variáció lehet) más hangot jelöl, a pontokat viszont az írnokok előszeretettel elhagyták. Emiatt a nevek több formán olvashatók, s mindegyik helyes (pl. Simonyi/Somogyi, Kohár/ICucsár = Kulcsár, Kerékgyártó/Nyereggyártó, Füstös/Kustos, Tunya/Töke/Bőnye/ Bunya stb.). Végül a nevek egy részét hibásan olvassuk el, mert vagy az írnok szúrta el az írását, vagy mi szúrjuk el a kibetűzését.”

Nem lévén turkológus, a források olvasati problémáihoz természetesen nem tudok és nem is akarok hozzászólni. Hegyi Idára figyelmeztetésével együtt a nevek és családi viszonyok kibogozása során szinte minden lépésnél szembetalálkoztam a jellemzett nehézségekkel. Ilyen módon a helyes megoldásra mindig törekedve, mégis a tévedés jogát fenntartva hoztam létre munkámat. Vác történeti irodalma igen gazdag. Ezen belül - úgy vélem - sikerült újabb tudományos eredményt, értéket letenni az érdeklődők asztalára. Azt kívánom, jöjjenek fiatalabb kutatók, akik tetemes kutatási időt áldozva a tárgyra, meghaladják ennek az írásnak és mások munkáinak az eredményeit a jövőben.

16