Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)
MOLNÁR ANTAL: SZARKA GYULA ÉS MŰVE
túl az esztergomi, kalocsai és a zágrábi vikáriusok kivételével kiterjedtek az egyházfők jövedelmeinek kezelésére és a birtokigazgatásban való közreműködésre is. A déli (elsősorban a pécsi és a csanádi) püspökök képviselőinek komoly szerepük volt a magyar hierarchia joghatóságának védelmében, hiszen földrajzi helyzetüknél fogva ők érintkeztek leginkább a dél felől érkező horvát és bosnyák egyházi struktúrákkal, amelyek a római missziós koncepció jegyében igyekeztek mind északabbra kiterjeszteni befolyási övezetüket. 8 5 A fenti rendszerben a váci püspökség meglehetősen sajátos helyet foglalt el, és (miként erre Szakály Ferenc egy nemrég megjelent tanulmányában utalt) 84 leginkább még az egri püspökséggel mutat rokon vonásokat - természetesen erős megszorításokkal. Noha a váci püspökség területe gyakorlatilag teljesen török uralom alá került, de az Alföldön és az Alföld peremvidékén a magyar intézmények sokkal folyamatosabban és határozottabban tudták befolyásukat érvényesíteni. Ennek köszönhetően itt az adóztatás, a birtokigazgatás, sőt - a reformáció erőteljes térhódítása ellenére - a katolikus egyházi intézményrendszer rekonstrukciója is hatékonyabban valósult meg, mint a délebbi egyházmegyékben. A tized kivetésének és bérbeadásának rendszerét és az úrbéres szolgáltatásokat a váci püspökök már a 16. század végén megreformálták, a 17. században a birtokok igazgatása, a dézsmálás és a jövedelmek kezelése folyamatosan vált egyre szervezettebbé és hatékonyabbá. A 16. század második felében Eger, 1620-tól 1663-ig pedig Nógrád volt az egyházmegyei adminisztráció (birtokkormányzók, tizedárendátorok és a 17. században a püspöki helynökök) tényleges székhelye. A váci püspökségben (akárcsak az egriben) az 1620-as évektől kezdve találkozunk a püspökök egyházi tevékenységének nyomaival: 1622-ben Dallos Miklós (1621-1623) licenciátust nevezett lei a nógrádi falvakba, Vácra pedig egy szerzetest kívánt küldeni; Drasleovich György (16301635) prédikátorokat űzött el Vácról és az egyházmegye falvaiból; végül Nagyfalvy Gergely (1635-1643) működése idején állandósult a püspöki helynökök intézménye. A váci egyházfők lelkipásztori szervezőmunkájának csúcspontját a Pongrácz György (1669-1676) által elrendelt egyházlátogatás és összehívott zsinat jelentette 1675-ben. A püspöki helynök munkáját a hódoltság utolsó évtizedeiben a Pest megyei és leis-nógrádi esperesele segítették, leiegészítve ezzel az egyházmegye középszintű vezetését. A magyarországi katolikus restauráció hódoltsági hatásának eredményeként a papok és a licenciátusok száma is rohamosan emelkedett. Az 1670-es évek elején 12 papról, 1675-ben 15 papról és 30 licenciátusról, 1680-ban 14 papról és 3 Erről összefoglalóan: MOLNÁR Antal: Püspökök, barátok, parasztok. Fejezetek a szegedi ferencesek török kori történetéből. Budapest, 2003. (METEM Könyvek 41.) 17-24. 4 SZAKÁLY: A hódolt megye, i. m., 523-524.
