Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)
RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT
elé vitte. A nádor a panaszt Beniczky elé tárta; a kapitány 1614. október 27-én védekezett: senki sem bántja a püspöld jobbágyokat, a vámot a püspök embere szedi, a bírálóiak és a polgároknak tudomására adta, hogyha valaki bántalmazza őket, jelentsék, elégtételt kapnak, de panaszt senld sem tett. Nem kell helyt adni ilyen vádaskodásnak és hinni mindenkinek, írta Beniczky a püspöknek. Helyesebben tette volna a püspök, írta a kapitány, ha a panaszt vele közli, mert a szegény emberek igen kényesek, akiknek az urak megnövelték szarvaikat és semmiért is búsítják urukat. Különben is nehezen szolgálnak a végház épületére, s ha erőltetik őket, panaszra szaladnak urukhoz, aid minden kicsiségért törvénnyel fenyegetődzik, pedig a váci véghely elég romlott állapotban van, és ezért kényszerítik munkára a szegénységet. 236 A váciaknak sok bajuk volt a harmincadhivatallal is. 1627 áprilisában a váciak marhákat hajtottak eladásra Szécsénybe, azonban nem ejtették útba Nógrádot, emiatt Horváth János, az ottani harmincados a marhákat Szécsényben elvette; azért kerülték el Nógrádot, mondotta, mert nem akartak harmincadot fizetni. A váciak Sennyey István püspökhöz siettek panaszukkal; Sennyey 1627. május l-jén Komáromból interveniál érdekükben. Szép dolog, írja a nógrádi harmincadosnale, ha a harmincad jövedelmének növelésén fáradozik, de ennek nem szabad törvénybe ütköznie. A váciak panaszát a károsultak megnyugtatására úgy lehet elintézni, ha a döntést bizottságra bízzák, és reméli, hogy az ügy az igazságnak megfelelően fejeződik be; a panaszt egyébként figyelmébe ajánlja a harmincadosnale, s ígéri, hogy a váciak iránti jóindulatát viszonozni fogja. 237 Almássy János váci lakos a 17. század közepén üzleti összeköttetésben volt egy budai zsidó kereskedővel; ez 1678 közepén kiváltott a török fogságból egy keresztény asszonyt tízhónapos gyermekével. Almássy vállalkozott, hogy hazakíséri Pónileba (Zólyom megye) az asszonyt, aid írásos ígéretet tett, hogy a váltságdíjat otthon megtéríti. Hazaérkezvén Pónileba, az asszony panaszkodott rokonainak, hogy Almássy útközben erőszakoskodott vele, ígérvén, hogy feleségül veszi. Az ügy (Zólyom) Lipcse vára provizora elé került, ld előtt az asszony panaszát ismételte, kiderült, hogy Almássy tiltott szerelemmel viseltetik az asszony iránt, ld férjezett. AJmássyt őrizetbe vették; Zólyom megye úgy dönt, hogy míg ld nem derül Almássy ártatlansága, nem bocsátják szabadon. Az esetről a pozsonyi kamarát ifjabb Fischer Mihály értesítette Ladomér várából 1678. május 23-án. Közben Almássy leérte urának, a váci püspöknek támogatását; a püspök írt érdekében 6 OL Thurzó es. lt., fasc. 37., Nr. 26. (A továbbiakban: Acta Thurzó, 37-26.) ' OL Litterae ad cam. Pos. exaratae, 1392., ser. I., fasc. 8. (Sennyey István váci püspök Horváth János nógrádi harmincadoshoz, Komárom, 1627. május 1.)