Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

elé vitte. A nádor a panaszt Beniczky elé tárta; a kapitány 1614. október 27-én védekezett: senki sem bántja a püspöld jobbágyokat, a vámot a püs­pök embere szedi, a bírálóiak és a polgároknak tudomására adta, hogyha valaki bántalmazza őket, jelentsék, elégtételt kapnak, de panaszt senld sem tett. Nem kell helyt adni ilyen vádaskodásnak és hinni mindenkinek, írta Beniczky a püspöknek. Helyesebben tette volna a püspök, írta a kapitány, ha a panaszt vele közli, mert a szegény emberek igen kényesek, akiknek az urak megnövelték szarvaikat és semmiért is búsítják urukat. Különben is nehezen szolgálnak a végház épületére, s ha erőltetik őket, panaszra sza­ladnak urukhoz, aid minden kicsiségért törvénnyel fenyegetődzik, pedig a váci véghely elég romlott állapotban van, és ezért kényszerítik munkára a szegénységet. 236 A váciaknak sok bajuk volt a harmincadhivatallal is. 1627 áprilisában a váciak marhákat hajtottak eladásra Szécsénybe, azonban nem ejtették útba Nógrádot, emiatt Horváth János, az ottani harmincados a marhákat Szécsényben elvette; azért kerülték el Nógrádot, mondotta, mert nem akar­tak harmincadot fizetni. A váciak Sennyey István püspökhöz siettek pana­szukkal; Sennyey 1627. május l-jén Komáromból interveniál érdekükben. Szép dolog, írja a nógrádi harmincadosnale, ha a harmincad jövedelmének növelésén fáradozik, de ennek nem szabad törvénybe ütköznie. A váciak panaszát a károsultak megnyugtatására úgy lehet elintézni, ha a döntést bi­zottságra bízzák, és reméli, hogy az ügy az igazságnak megfelelően fejező­dik be; a panaszt egyébként figyelmébe ajánlja a harmincadosnale, s ígéri, hogy a váciak iránti jóindulatát viszonozni fogja. 237 Almássy János váci lakos a 17. század közepén üzleti összeköttetésben volt egy budai zsidó kereskedővel; ez 1678 közepén kiváltott a török fog­ságból egy keresztény asszonyt tízhónapos gyermekével. Almássy vállalko­zott, hogy hazakíséri Pónileba (Zólyom megye) az asszonyt, aid írásos ígé­retet tett, hogy a váltságdíjat otthon megtéríti. Hazaérkezvén Pónileba, az asszony panaszkodott rokonainak, hogy Almássy útközben erőszakosko­dott vele, ígérvén, hogy feleségül veszi. Az ügy (Zólyom) Lipcse vára provi­zora elé került, ld előtt az asszony panaszát ismételte, kiderült, hogy Al­mássy tiltott szerelemmel viseltetik az asszony iránt, ld férjezett. AJmássyt őrizetbe vették; Zólyom megye úgy dönt, hogy míg ld nem derül Almássy ártatlansága, nem bocsátják szabadon. Az esetről a pozsonyi kamarát ifjabb Fischer Mihály értesítette Ladomér várából 1678. május 23-án. Közben Al­mássy leérte urának, a váci püspöknek támogatását; a püspök írt érdekében 6 OL Thurzó es. lt., fasc. 37., Nr. 26. (A továbbiakban: Acta Thurzó, 37-26.) ' OL Litterae ad cam. Pos. exaratae, 1392., ser. I., fasc. 8. (Sennyey István váci püspök Hor­váth János nógrádi harmincadoshoz, Komárom, 1627. május 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom