Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT 1543-1686 1. A PÜSPÖKI JÖVEDELMEK ÉS A MEGSZÁLLÁS A váci püspöki megye nagy része nem sokkal Buda elfoglalása után megszállás alá jutott; a hatalom új birtokosa ékelődött a püspöki megye lakossága és a püspök közé, aid csak az új birtokoson keresztül érintkezhetett megyéjével. Két évvel a főváros birtokbavétele után Vác is a megszállók kezébe került (1543), mely már Brodarics püspök halála (1539) óta csak névleges központja a püspökségnek, s 1544-ben Nógrád megye északi részén csupán Ids sáv, valamint Szolnok megye és Csongrád megye tiszántúli része jelentette az egykori váci dioecesist. E terület megszállása is bekövetkezett a 16. század közepén, s az 1560-as években a váci püspöld megye már egészében török terület. A püspöki megye gazdasági igazgatásában az új helyzet új berendezkedést kívánt, s a fordulat a jövedelmek kezelésében jelentős változtatást tett szükségessé. Evek teltek el, míg Idalakulhatott oly gazdasági szerv, melyet a körülmények különös adottsága követelt, amely a püspöld birtokokat vezetni, irányítani, a tizedjövedelmeket pedig nyilvántartani és igazgatni tudta. Az új viszonyok a jövedelmeknél erősen éreztették hatásukat; az impérium-változásnak természetes következménye lett a jövedelmek csökkenése.

36 6 Száz évvel a megszállás után, 1645-ben Jakusics György egri püspök római látogatásának eredményeit jelentve a királynak említi: felhívta a római kúria figyelmét arra, bog)' a püspökök csak ötödrészét bírják annak a jövedelemnek, amivel a régi időkben rendelkeztek. (FRAKNÓI 1899, 200.)