Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
annak, hogy a leltári jegyzökönyvek igen sok esetben annak megállapítására szorítkoztak, hogy nem volt mit leltározni, mikor kiszálltak. Nevezettek elmondották, hogy a disszidált személyek eltávozásáról rendszerint csak napok múlva értesült a hatóság. Mire megtudta a pénzügyi osztály az eltávozást, akkorra már rendszerint új bérlő költözött a lakásba. Szinte túlnyomó részben az eltávozottak hozzátartozói (szülők, testvér és egyéb rokonok) elszállították az ingókat. Úgyhogy sok esetben a lakásban, amelyet a disszidens elhagyott, bútorok sem maradtak. Kiszállás alkalmával tehát ezt a tényt volt kénytelen rögzíteni a leltározó bizottság. A leltározó közegek az ilyen esetekben a házmegbízottól, illetve a szomszédoktól szereztek tudomást arról, hogy hova lettek az ingóságok. A legtöbb jegyzőkönyvben feltüntették az elszállító személy nevét, és több helyen megtalálható azok aláírása is. Volt olyan eset is, amikor a disszidálni szándékozó személy eltávozása előtt ingóságait eladta és jóformán semmit nem hagyott hátra a lakásban. Ezt a tényt rendszerint a házmegbízott tanúsította. Példa erre az 58-as jegyzőkönyv. Voltak olyan jegyzőkönyvek, ahol a leltározó közegek azt jegyezték fel, hogy a disszidáló személy eladta az ingóságait, azonban a vevő nevét nem jegyezték fel a jegyzőkönyvben, és nem követelték meg azt sem, hogy a vevőnek nevezett személy tanúsítsa az ajándékozás, illetve az adás-vétel tényét okirattal vagy egyéb bizonyítékkal. Ilyen jegyzőkönyv a 27-es és 25-ös. Volt olyan eset, ahol a jegyzőkönyvben az szerepel, hogy kölcsönkért bútorok voltak, amit a rokonok és a hitelezők széthordták. Ezen megállapításon túlmenően semmit nem jegyeztek fel. Néhol azt a feljegyzést találtam, hogy az elhurcolt, illetve elszállított ingóságokról XY személy tud felvilágosítást adni. Azonban ezen túlmenően [a] megjelölt személytől nem kértek felvilágosítást, hogy mi történt az elszállított ingóságokkal. Az esetek zömében azonban a kérdéses lakásban talált ingóságokat a bizottság felleltározta, és ideiglenes megőrzésre az új bérlőnek átadták, amelyet az átvevő bérlő aláírásával igazolt. Ilyen a 2-es, 3-as, 18-as stb. jegyzőkönyv. Több olyan jegyzőkönyvet találtam, hol a leltározó közegek azt jegyezték fel, hogy az eltávozott személy az ingóságait az izraelita hitközség vezetőjére hagyta, illetve az el is szállította. Ilyen a 4., a 17., 31., 49. sz. jegyzőkönyvek. Itt bonyolítja az a helyzetet, hogy időközben nevezett személy útlevéllel szintén külföldre távozott. Találtam olyan jegyzőkönyvet, ahol a leltározott ingóságokat megőrzésre hatósági raktárba szállították el. Ilyen a 16. sz. jegyzőkönyv. Az egyík legnagyobb tételű, illetve összegű vagyontárgy, amely elhagyás következtében gazdátlanná vált a 18. tétel. Itt a leltári érték 111.235 Ft, amely nagyrészt sírkövekből áll. 1086 Az eltávozott tulajdonos hagyott hátra egy ajándékozási nyilatkozatot egy tanúval igazolva, hogy azt Szilveszter nevű egyénre hagyja. A pénzügyi osztály helyesen, tekintettel a nagy értékre, az ajándékozási szerződés hitelességét közÖzv. Kohn Lajosné sírkőkcszítöről van szó.
