Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

vábbi hosszú-hosszú hónapok múltán titkos, veszélyes és fáradságos megvalósulása. "

55 Az évek elrepülnek, csak a percek telnek lassan. Az egyénileg megélt mindennapok sanyarúságát a még oly empatikusán megjelenített börtön-enteriőr is csak részlegesen képes érzékeltetni. Az idézetben említett Füveskert többek számára az elfásulás-megőrülés elkerülésére szolgáló egyéni és kollektív önterápia volt. Úgy adódott, hogy az elítéltek közül többen is verseltek és fordítottak. A börtönirodalom - históriánk folytán - nem ekkor lett „szabadalom", de az már igen, hogy a fegyházban saját kiadású (szamizdat) börtönantológia készüljön. Méghozzá nem is egy. 1954 és 1956 között két verses- és három műfordításkötet került ki - s járt kézről-kézre - nyolc „börtöntöltelék" tolla alól: Béri Géza (sz. 1933, ítélet: 1953, életfogytiglan), Gérecz Attila (sz. 1929, ítélet: 1950-ben 15 év „hazaárulásért"), Ghéchy Iván (sz. 1930, ítélet: 1951-ben 10 év „összeesküvésért"), Hámory Jenő (nincs más adat), Kárpáti Kamii (sz. 1929, 1949-1956 között politikai elítéltként „végiglakja" a rendszer összes delikát büntetőintézményét: Kistarcsa, Recsk, Gyűjtő kisfogháza, Fő utcai katonai börtön, Márianosztra és Vác), Szatmáry György (sz. 1928), Tollas Tibor (sz. 1920, ítélet: 1947-ben 10 év fegyház), Tóth Bálint (sz. 1929, ítélet: 1951-ben „államellenes szervezkedés").

56 Mindegyikük elkészült kéziratát Tollas Tibor kalligrafálta egyöntetűvé, amiért rá is ragadt a „nyomdász" melléknév. Aligha kell bizonygatni, hogy nem az irodalmi szimpozion töltötte ki a literátorok mindennapjait. A szamgombüzem vegyszer-gőzös zugában - ahová a fegyőrök se szívesen dugták az orrukat -, a könyvtár-cella szegletében álltak össze füzetekké az írások, hiszen azt is külön kellett „megorganizálni", hogy - egyáltalán - papír kerüljön a „fejben kihordott" versek, műfordítások számára. Az embernek maradni az embertelenségben lenyomatai is kiszabadultak azután a személyes holmik között az októberi forradalmas napokban. Újabb négy évtizednek kellett eltelnie, mire egybekötve, több száz oldalas kötetként legálisan is közreadhatták a - még élő - egykori szerzők a „börtön virágait". Nincs terünk a váci fegyház börtönköltészetéből hosszasabb válogatást adni. Csak egyet idézünk, amire a városlakó kortársak némelyike még emlékezhet, midőn a fegyintézet utcára néző ablakait sorra befedték. Ez ihlette az akkor a rács mögötti költőt a történtek megverselésére. FÜVESKERT 1995. Tollas Tibor - rács mögé kerülésekor - 27 éves, s ezzel a társaság „korelnöke". A többiek a 20. életévüket épp hogy betöltötték, midőn őrizetesek lettek. Magyarán koruk alapján sem volt alkalmuk - AVH-s szóhasználattal - fasisztává lenni, hiszen a háború, illetve a nyilas őrület időszakában még kiskamaszok voltak.