Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

Tollas Tibor Bebádogoztak minden ablakot Az életből csak ennyi fény maradt: Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténként, délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot, Bebádogoztak minden ablakot. Tágult szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő partjai felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek.... Látjátok? Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot. Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba', A szánk kapkodja be a levegőt, Mint partra vetett halak kopoltyúja Tátogunk némán - s érzed, nincs erőd Szívni az étel- s ürülék-szagot, Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fenyves illatából, Míg csokrot küld a hűs nyugati szél, És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kísér, Itt tegnap társam tüdőbajt kapott! Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasít a sétahajó kürtje. A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már a zengő a fülünkbe S az ezersípú nyár nem orgonáz. Süket a cellánk, minden hang halott. Bebádogoztak minden ablakot. Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg, És alkonyatban pendül a gitárja, Hol táncolóktól tarka még az út;