Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

volt. A hol polgár-, hol meg nemzetőrségnek - megint másutt munkászászlóaljnak - hívott alakulatok szervezése megindult ugyan, de rögtön rivalizálás is kezdődött az új városi és a járási karhatalom felállítása körül. Emellett a szervezés alatt álló új fegyveres testületek - értelemszerűen - a „készből", a honvédség meglévő felszerelés- és eszközállományából kívánták saját igényeiket kielégíteni, alkalmasint nemcsak a reguláris alakulatok, hanem egymás rovására is. A polgárőrség szervezői honvédelmi minisztériumi felhatalmazásra hivatkoztak ambiciózus készletigényeik előterjesztésekor, miközben az ugyanott megforduló honvédtiszti deputációt azzal fizették ki, hogy ők ismerik a helyi viszonyokat, oldják meg a kérdést saját belátásuk szerint. A nem is két, hanem több malomkő között őrlődő polgármester saját pozíciójának őrzésén túlmenően is feszült helyzetek sorában kényszerült „békebíró" szerepkörbe, amelyekben minden résztvevő félnek volt igaza is, csakhogy - ahogy az ilyenkor lenni szokott - mindenki a magáét tartotta az egyedüli igazságnak. Ezzel együtt a város „győzött a forradalom" tudatában látott hozzá élete új mederbe tereléséhez. Felállt a polgármester munkáját támogatni hivatott új szakigazgatási stáb a városháza hivatalában. Szarka Géza a pénzügy, Szépe Zoltán a kulturális ügyek, Vájta János az ipar, Csetei Sándor a kereskedelem, Juhász Ferenc a mezőgazdaság, Szepesi János a közellátás, Dombay Sándor a műszaki ügyek, Hampó Ferenc, az egészségügy, Saáry Ferenc az árvaszék reszortfelelőse volt, Bartos Ferenc pedig városi főügyész lett. Értesülve a Magyar Dolgozók Pártja - Kádár János által bejelentett - feloszlatásáról, ingó és ingatlanjaik közhasznú újrahasznosításáról intézkedtek. (Többek között egy - arra alkalmas pártépület óvodává történő átalakításáról.) A földeket illetően „visszatagosító bizottságot" alakítottak. Ennek feladata volt olyan új birtokmegosztás kialakítása - lehetőség szerint az 1948-as állapotokat tartva szem előtt -, ami egyben garantálja a következő évi kenyérgabona szükséglet biztonságos megtermelését is. Elkezdődött a ZÖLDÉRT vállalat, a helyi kultúrház, egyes iskolák élére új igazgatók kinevezése, további forradalmi bizottságok alakultak a kisiparosoknál, de még a szórakoztató zenészeknél is. Napok óta tartó - huzakodásoktól sem mentes - egyeztetés után, érdemi előrelépés volt a helyi rádióadó szervezésében, hogy a híradólaktanyából november 4-én kapott egy sugárzásra is alkalmas felszerelést a városi Forradalmi Ifjúsági Bizottság. A délutáni-esti órákban az a - fővárosba is eljutó - rémhír hozott nem kis riadalmat, miszerint a Vácot gyűrűbe záró szovjet páncélos alakulatok éppen elfoglalni készülnek várost. Ennek intenzitására utal, hogy Kristóf Béla polgármestert is útra kész csomagok karéjában találta meg otthonában éjfél előtt az a Budapestről visszatért városi küldöttség, amelyik - az időközben honvédelmi miniszterré kinevezett - Maiéter Pálhoz indult ugyan reggel, de helyette a nemzetőrség parancsnokával, Király Béla vezérőrnaggyal, illetve Kána Lőrinccel tudott ismételten szót váltani a helyi nemzetőr zászlóalj felállításáról. Utóbbi szóbeli utasítása szerint a felszereléshez használhatták a helyben rendelkezésre álló úgynevezett „M", (mozgósítási) tartalék készleteit. A Kristóf Béla lakásán összeszaladt további néhány forradalmi bizottsági tag is ekkor értesül arról, hogy Vác és Buda-