Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

célja felé. Az egyházmegye föpásztorának visszatérése látványos külsőségek közepette történt. (Tulajdonképpen azt ismételték meg - immár hangsúlyos ceremóniaként -, amivel Mindszenty fogadtatásra is készültek egy nappal korábban, de a bíboros mintha mielőbbi Pestre jutásának késleltetőit látta volna a püspöki székhely híveinek hódolatteljes körülrajongásában.) A püspök érkezési útvonalát is virágokkal szórták meg, nemzetőrök, katonák, vasutasok tisztelgő díszsorfala között araszolt a városba érő jánnüsor. A székesegyház oszlopcsarnokának lépcsőjén Kovács Vince püspöki helynök mellett több más laikus prominens köszöntötte Pétery Józsefet. A fogadtatásra reflektáló válaszában a püspök megemlékezett az elmúlt évek hányattatásairól, s megáldotta a köszöntésére összegyűlt híveket. November 2., péntek A városi piacnap hagyományosan forgalmasabb a többi hétköznapnál, de ez alkalommal más is közrejátszott abban, hogy a péntek mozgalmasabbá lett. A honvédség helyi alakulatai és a város forradalmi bizottsága között lappangó felszültség e napon majdhogynem kenyértörésre vezetett. A Forradalmi Ifjúsági Bizottság néhány képviselője korábban keresztülvitte, hogy a laktanyákban közvetlenül lelkesíthessék - fővárosba vonulásra is buzdítva - a honvédségi állományt. Agitációjuk forradalmi hevülete idővel fordulatot vett, s megpróbáltak éket verni a szolgálatot irányító parancsnoki állomány, illetve a sorállomány és a „beosztott" fiatalabb tisztek között. Az akció félresikeredett. A híradós ezred állományának szolgálatban nem levő része valóban felsorakozott ugyan, de nem a fővárosba indultak, hanem - nótaszóval - a város főterére. Itt - parancsnokaik mellett kiállva - magának a polgármesternek, s még inkább az ő bizalmát bírva ármánykodó Szépe Zoltánnak a lemondását követelték. A többfordulós nyilvános szópárbaj segítette ugyan az akuttá váló feszültség „kibeszélését", de érdemben patthelyzet látszott előállni. A katonaság támogatásának elvesztésétől tartó polgármester szűkebb körű megbeszélésre hívta a honvéd demonstráció küldötteit, előbb irodájába, később - még szűkebb körben - lakására. A kezdetekben továbbra is éles szóváltások néhány fordulója után végül is kompromisszumra jutottak a katonatanács küldöttei és a polgármester. Kristóf szorult helyzetében még arra is hajlott, hogy az elmúlt napok folyamán hol szövetségesnek, hol meg persona non grata kezelt Gerencsér őrnagyot újra elismerje helyőrségparancsnoknak, de úgy, hogy ez ne kerüljön nyilvánosságra. A városi vezetést az országos politikai fejlemények is a honvédséggel való szorosabb kooperációra késztették. A Varsói Szerződésből való kilépés, illetve az ország semlegességének deklarálását követően mind több helyről futottak be olyan hírek Vácra is - más vidéki városokból, illetve a vasút „önálló" hírcsatornáin -, hogy a kivonulást ígérő szovjet katonai alakulatok „úgy mennek, mintha jönnének". Ez helyi szinten is a véderővel való politikai együttműködést kívánta, csakhogy annak mikéntje, illetve intézményi-szervezetei rendje nagyon konfúzus