Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

„Milyen volt a radikálisan megváltozott, embertelen, lelket rombolón környezet, az A VH börtöne? Kisebb nagyobb különbséggel kb. így zajlott le a letartóztatás, a vizsgálati fogság, az elítélés és a börtönélet. Általában éjjel történtek a letartóztatások. Ez volt a ,,csengőfrász" ideje, amikor az emberek halálra ijedtek, ha késő este csengettek: mindenki az A VH-ra gondolt. A letartóztatottat lefüggönyözött autóval szállították az Andrássy út 60ha, később a Fő utcára. Sem ő, sem hozzátartozói nem tudták, hová került. Már útközben gúny, durvaság és szitoközön zúdult az emberre. Nyomban ott elvettek tőle mindent, és a hang durvasága egyre fokozódott. A cella - először általában magánzárka - maximum 4x2 méteres; a szürkére mocskosodon falak között egyetlen bútor: a fapriccs. A villany éjjel-nappal ég, az ablak helyén néhány üvegtégla. A fal nedves, fűtés alig van. A koszt minimális, jóformán semmi tisztálkodási lehetőség. A szükségletek elintézése körül mindennap ugyanaz a megalázó cirkusz: a rab kopogtat az ajtón, ha ki kell mennie. Az őr sokáig nem jön. Ha mégis benéz a ,,spionon", a cirklin, hosszan szórakozik a rab kínlódásán, ahogy a vizeletét vagy székletét próbálja visszatartani. Közben az őr káromkodik és gúnyolódik. Végre 1-2 óra elteltével kiengedi a szerencsétlent a vécére, és ha még nem késő, szeme előtt foglya elintézheti szükségletét. Az alvást a kemény priccsen csak háton fekve engedik, kezét az agyonvékonyodott büdös takarón kint kell tartania; ha a fogoly ettől a „szabálytól" eltér, káromkodás, megalázás, mocskos szavak özöne a része. Napközben nem jéküdhet, a priccsen csak ülni szabad, vagy fel-alá járkálhat - beleszédülésig - a cellában. A kihallgatások legtöbbször éjjel vannak, sokszor több nap egymásután, egész éjjel; órákig várakoztatják állva, arccal a falnak fordítva, bent, faggatás közben elvakító erős fénnyel világítanak a szemébe. Többszöri éjjeli kihallgatás után (napközben nem aludhat a letartóztatott) a testi-lelki kimerültség tünetei lépnek fel: fásultság, letargia, fáradtság; elviselhetetlenné nő a kísértés, hogy mindent bevalljon, mindent aláírjon, véget vetve a kínzásoknak. A kihallgatás nyelve trágár, becsmérlő, megszégyenítő; lényegében fehér-fekete: amit a fogoly mond, azt azonnal klisékbe szorítják kb. úgy, hogy nem voltál kommunista, akkor magától értetőden fasiszta voltál. A gyalázkodó jelzők nem kímélik a hozzátartozókat sem. Fenyegetések csapják arcul fájóbban az őröknél, hogy őket is letartóztatják, megkínozzák: de a pofonok, a rúgások is mindennaposak. Ha a rab csökönyös, jön a gumibottal verés és a „válogatottabb" eszközök alkalmazása. Ehhez előzetes „ orvosi " vizsgálatot végeztetnek. Ha a veséd beteg, akkor ott nem vernek csupán mindenütt máshol. A kihallgatások ideje hónapokig, esetleg egy évig is eltart. Elszakítva a megszokott, biztonságot adó, kiszámítható emberi háttértől, esetleg hónapokig egyedül a zárkában, konfrontálva az ellenséges, fenyegető, agresszív környezettel, amelynek teljes mértékben ki van szolgáltatva, könnyen elbizonytalanodik az ember, meginog lelki egyensúlya, és elkezdődhetnek a fent említett traumatikus folyamatok. Az itt néhány adattal érzékeltetett embertelenség folytatódik a bíróságon. Az ,,orvos", aki megkérdez, hogy megvertek-e az AVH-n, ha igennel válaszolsz, azt mondja, hogy „jól tették", ha nemmel, akkor azt, hogy „kár". Tetűt találsz a zár-