Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Város a Duna partján - történeti áttekintés

A helyreállítási munkák hamar megkezdődtek. Balogh Miklós püspök (1685-1689) azonnal hozzálátott a püspökség újjászervezéséhez, a piactéri templom és környezetének helyreállításához. A város közelében és a Duna túloldalán bujdosó reformátusok visszatértek, és ők is fogadták a további letelepülőket. A spontán visszatelepüléssel egy időben megkezdődött a város szervezett benépesítése is, elsősorban német telepesekkel. 1689-ben kötött a püspöki uradalom megállapodást a betelepülő németekkel, akik megkapták a törökök épületeit, ezen kívül ingyen telekhez jutottak és az adófizetés alól is mentesültek. Alig kezdődött el az újjáépítő munka, amikor Vác is a Rákóczi-szabadságharc forgatagába került, ami újabb szenvedést, pusztulást hozott. A hadi szerencse forgandósága miatt egyszer a kurucok, másszor az osztrák császáriak foglalták el a várost. 1703ban Bottyán János császári ezredesként még a kurucok ellen aratott győzelmet Vácnál, de ezt követően átállt Rákóczi oldalára, és a fejedelem egyik legjobb generálisa lett. A szabadságharc alatt 1709-ben élte át a város a legnehezebb időket, amikor a császáriak által felfogadott szerb zsoldosok több más város mellett Vácot is kirabolták és felgyújtották. Megsemmisült a város levéltára is. Az így császári kézbe került város lakosainak nagy része elmenekült, vagy az ekkor kitört pestisjárványban halt meg. A pestis áldozata lett a város kuruc védője, Vak Bottyán is. A Rákóczi-szabadságharc ideje kedvezett ugyan a reformáció híveinek, de ennek elmúltával a lakosság református vallású része az ellenreformáció térhódításakor nem térhetett vissza a városba. 1712-ben a váci püspök, Kollonits Zsigmond megengedte ugyan a letelepedésüket, de csak a városon kívül, az északi határon lévő bécsi kaputól néhány száz méter távolságra. Itt jött létre az 1769 végéig önálló jobbágyközség, Kisvác, mely a püspök fennhatósága alá tartozott. A török uralom és a Rákóczi-szabadságharc után egy teljesen lerombolt, felégetett, sok szenvedésen átment város vágott neki immár sokkal nyugodtabb körülmények között az újjáépítéshez, a várost és a lakosságot ért mély sebek begyógyításához. Az óriási lelki és testi erőfeszítések árán megkezdett újjáépítő munkát az 1731. évi tűzvész tette semmivé. Ezt követően új városrendezési elképzelések nyomán - megőrizve a „belváros" középkorra kialakult szerkezetét, ugyanakkor külső határait kitágítva - lebontották a városfalakat, feltöltötték a vár és a városfal árkait, s ezzel lehetővé tették a barokk korszellemnek megfelelő térbeli terjeszkedést. A vár romhalmazos területét egy ideig senki sem használta. Néhány évtizeden át az új székesegyház és a püspöki palota megépítéséig - a világi és az egyházi központ a Főtéren volt. Az új tervek szerint azonban a korábbi egyházigazgatási központ súlypontja is áthelyeződött a mai Konstantin térre. A vár romos és a várostól elkülönülő területe, valamint a viszonylag szűk Főtér is alkalmatlan volt arra, hogy befogadja az új székesegyházat, melynek méreteivel és környező szabad tereivel a római katolikus vallás egyeduralmát, az egyház hatalmát és gazdagságát kellett kifejeznie. Az új egyházi központ kiépítését Althann Mihály Frigyes és Károly püspök kezdte meg, s munkájukat Migazzi Kristóf érsekpüspök fejezte be. Lebontatták a rossz állapotban levő főtéri Szent A Szentháromság tér rendezési terve 1803-ból (PML) The settling plan of the Square of Holy Trinity from 1803 (PML) Plan über die Neugestaltung des Dreifaltigkeitsplatzes aus 1803 (PML) A Gombás-patak a 19. sz. elején a Kőkerttel, a Hétkápolnával és a Lőházzal (PML) The Gombás stream (stream of mushrooms) at the start of the 19 c, with the Stony garden (Kőkért), the Hill of Seven Chapels (Hétkápolna), and the Shooting gallery (Lőház) Der Bach Gombás (Pilzbach) mit dem Steingarten (Koken), der Siebenkapelle (Hétkápolna) und dem Schießhaus (Lőház) am Anfang des 19. ]h. (PML) Mihály templomot, a világi központhoz - és az emberek mindennapjaihoz - közelebbi helyen építették fel az új székesegyházat, és vele szemben az új püspöki palotát. Ugyancsak ezen a téren épült fel a papi szeminárium, a kegyesrendi gimnázium, az alsóvárosi plébánia és több kanonoki ház. A világi központ továbbra is a Főtéren maradt. Ennek középpontjában épült fel 1764-re az új városháza, mely nem méreteivel, hanem arányos szépségével emelkedik ki a Főtér többi épülete közül. A Főtér nemcsak az igazgatási központ szerepet töltötte be, hanem ez volt a város kereskedelmi életének központja is. Itt volt a piac, itt működött a legtöbb iparos, házaik földszintjén itt nyitottak boltot a leggazdagabb kereskedők. A Főtéren kapott helyet az irgalmas rendiek kórháza és gyógyszertára, a domonkos rendház és a nagypréposti palota. A XVIII. második felében épültek meg azok a jellegzetes világi és egyházi épületek - lakó- és kereskedőházak, rendházak, kanonoki házak, vendégfogadók -, melyek a mai napig meghatározzák a belváros hangulatát. A Főtéren többnyire egyemeletes házak épültek - ritka kivétel a kétszintes -, mutatva a püspökség, a káptalan és a városi polgárság kevésbé módos voltát, a városközponttól kifelé