Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

honvéd lovas huszárezred. A város a Vörösház melletti lovardát ajánlotta fel használatra és ingyen telket egy új laktanya építésére. A külső laktanya mai épülete (164., 166-167. kép) 1894-re készült el. A hatalmas udvaron álltak az istállók és a téli lovaglóiskola (167. kép). 1913-ban azonban üresen maradt a laktanya, megszűnt az ezred. 1913-1914-ben a 2. sz. vasutas (műszaki) ezred, 1920-1921-ben a váci gyalogezred, majd 1939ig a M. Kir. Damjanich János 1. sz. honvéd kerékpáros zászlóalj (165. kép) és a háború kitöréséig a 15. honvéd gyalogezred állomásozott a laktanyában. 1945-1948 között szovjet katonák használták. 1957 óta működik benne az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. váci gyára, illetve privatizációja után a General Electric Hungary Rt. Lighting Tungsram Váci Fényforrásgyára. A laktanya mellett telepedett le 1908-ban Hirmann István Mérőeszköz- és Műszergyára (164. kép). A Budapesti főút 37. szám alatti kis, vagy belső honvéd huszárlaktanya (15., 59., 60., 164-, 168. kép) akkor még földszintes épületében is működött az 1832-1856 között fennálló estei Ferdinánd Ferenc főhercegről elnevezett 32. sz. gyalogezred fiúnevelő intézet. 1849. április 11-én itt hunyt el a váci csatában halálos sebet kapott Christian Götz osztrák tábornok. Az épületben 1867 és 1873 között a 31. sz. vadász zászlóaljat helyezték el. A vele szemben levő kocsmát ezért hívták Két Vadásznak. Ezt követően az épületet bérlők használták, de udvarán az 1870-es évek második felében lovarda is épült egy dandár lovagló tiszti tanfolyam céljára. 1896-ban a város eladta 25 ezer forintért az egész épületet a honvéd kincstárnak az előbb említett célra, és 1897-ben alakították át mai formájára. Az I. világháború alatt hadikórházként működött (169. kép), majd 1923-ban itt alakult meg a Váci M. Kir. Honvéd Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület, röviden Váci Tiszti Kaszinó, mely helyőrségi könyvtárat is fenntartott. 1936 után a Damjanich János 1. sz. honvéd zászlóalj parancsnoksága vette át az épületet, és étkezdeként, kaszinóként használta. 1950 után itt alakult meg a Váci Járási Honvédségi Tiszti Klub, s 1976-ig, az új művelődési központ felavatásáig működött itt. 1980 óta a városi könyvtár használja. OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEK (külső borító, 12., 31., 36-40., 45., 53., 54., 57., 81., 138., 143., 144., 170-208., 213., 218., 229., 268. kép) A papi szeminárium első épülete a Főtéren, a későbbi irgalmas rendházban volt. Az új, copf stílusú épületet (12., 170., 213. kép) 1777-ben kezdték el építeni Dummer Emánuel tervei alapján, és 1783-ban fejezték be. A rákövetkező évben földrengés 172 rongálta meg, és a század végére újjá kellet építeni. 1926-ban Váczy Hübschl Kálmán városi építész tervei alapján építettek hozzá kétemeletes oldalszárnyakat (171., 172., 193. kép), és a keleti oldalon egybeépítették az egykori középvárosi fiúiskola épületével. A korszerűsített épületben kápolnát, előadótermet, tanulószobákat, könyvtárat, ebédlőt, tornatermet, kisszemináriumi közös hálótermet és kispapi külön szobákat alakítottak ki (173-182. kép). A szemináriumot 1952-ben államosították, és ezt követően a Váci Állami, a későbbi Madách Imre Gimnázium működött benne 1996-ig. Ekkor ismét régi épületében kezdhette meg, folytathatta tevékenységét a Váci Hittudományi Főiskola. A piarista gimnázium Konstantin térre néző szárnya 1781re készült el (182. kép). További épületszárnyat (Konstantinszárny) Péts Sándor tervei szerint 1893-ban toldottak a meglevőkhöz (183. kép). Valószínű, hogy a tér felőli homlokzat ekkor nyerte el mai eklektikus jellegét, majd 1941/42-ben újabb bővítéssel mai kiterjedését. A gimnáziumot 1948-ban államosították, majd 1951-ben itt helyezték el a gépipari technikumot, a mai Boronkay György Műszaki Középiskolát. A Siketnémák Országos Intézete épületének (külső borító, 36-40., 45., 53., 54., 57., 184-186. kép) is változatos múltja van. A török kor után az itt álló két földszintes középkori házból alakították ki az első, immár váron kívüli püspökpalotát. 1703ban egy, majd az 1731. évi tűzvész után még egy emeletet építettek rá, és nyerte el U alakját. A 18. század elejétől rövid ideig papi szeminárium volt, majd 1775-ig püspökpalota, 17771787 között az angolkisasszonyok rendháza, 1802-től - a mai napig - az újonnan alapított Siketnémák Országos Intézete működik benne. A 18. század közepétől a 19. század első két évtizedéig végzett átalakítások után nyerte el mai formáját. 1952-ben feltárták az épület középkori részeit. 1902-ben új, az Eötvös utcára néző önálló épületet (138., 187., 188., 190., 191. kép) emeltek Köves Sándor tervei alapján, ahol a gyógypedagógiai tanítókat képezték. Az intézet udvarát parkosították, és az új épület előtt állították fd Cházár András szobrát (189. kép), amit Vaszary László (1876-1944), az intézet egykori tanulója készített. A siketnéma intézet két nagyszerű egyénisége az alapító Cházár András és kései utóda, Borbély Sándor. Cházár András (1745-1816) ügyvéd, Gömör megye főjegyzője, a nemesi-nemzeti mozgalom egyik vezetője, a váci siketnéma intézet létrehozásának kezdeményezője. Borbély Sándor (1866-1932) gyógypedagógus, 1890-től a váci siketnéma intézet tanára, 1899-től igazgatója (192. kép). Több szakfolyóiratot, módszertani könyvet írt és szerkesztett.