Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

Pest megye aljegyzője, tb. főjegyző, 1920-tól a Váci járás főszolgabírája, 1922-1926 között a váci körzet kormánypárti nemzetgyűlési képviselője, 1924-1935 között Vác polgármestere, 1935-36-ban Pest megye főispánja {147. kép). A Váci járási főszolgabírói (1945-től főjegyzői) hivatal (30., 148. kép) 1909 körül épült szecessziós stílusban. A hivatal 1950ben a tanácsok megalakulásával szűnt meg. Ekkortól az épületet a Váci Járási Tanács használta, majd több intézmény hosszabbrövidebb ideig birtokolta. Lecsupaszított homlokzata miatt ma alig ismerhető fel. Napjainkban alakíttatja át idősek otthonává - a giccs több elemét felhasználva - egy r. k. egyházi alapítvány. Az 1929-ben felépített rendőrkapitányi épület (149., 150., 273. kép) helyén állt Werner Imre postamester háza (64., 115. kép). A város a tulajdonába került épületet 1928-ban a Belügyminisztériumnak engedte át, s helyébe építették fel Halassy Ödön tervei alapján a rendőrség épületét. A rendőrség 1986-ban új helyre költözködött, azóta az épület üresen áll. A városi bérház és az állami adóhivatal épülete (15J. kép), népszerű nevén a Hármasház, 1925-ben épült fel. Jelenleg is lakóház, földszintjén üzletekkel. A Postapark (153. kép) — akkor Szent Imre tér — egykor a Vásártér területéhez tartozott. A posta épületét (152., 153. kép) 1924-ben kezdték el építeni Schulet János tervei alapján. 1930-ra parkosították az előtte levő teret. A fegyház épületének (5., 31., 34., 35., 154-162., 264-, 267. kép) is rendkívül változatos múltja van. 1762-ben Migazzi püspök egy nevelőintézetet állított fel nemes ifjak képzésére (Collegium pauperum nobilium) egy püspökuradalmi épületben. A kollégium csak pár éven át működött, mert 1767-ben Mária Terézia beolvasztotta a bécsi iskola mintájára megszervezett nemesi akadémiába, a Teréziánumba. Az új intézményt Kisvácon, a középkori Szentlélek templom, ispotály és temető helyén két épülőfélben levő épületből alakították ki, és a hallgatók 1777ben költözhettek be az egyemeletes, koraklasszicista épületbe. Az intézmény rövid idő múlva megszűnt, és 1784-ben már átvonuló katonai szállásként használták. 1808-tól 1825-ig katonai akadémia működött benne. 1836-ban megvásárolta az épületet gr. Nádasdy Ferenc váci püspök, de a tervezett elmegyógyintézet nem kezdte meg itt működését. Az épület az 1850es évek elején katonai szekerészek kaszárnyája volt. 1855-ben építették át fegyháznak Reitter Ferenc tervei alapján. A régi épület közepén látható Szent Szűz kápolna (154-156., 267. kép) 1855-ben lett készen. A Migazzi által 1766-ban épített kápolnát részben lebontották és helyébe nagyméretű háromhajós, síkfödémes, fakarzatos, faliképekkel és medaillonba foglalt apostolmellképekkel díszített neogótikus templomot emeltek. Ennek pártázatos oromzatát, melyet kis fiatornyok díszítenek, ma is láthatja a kívülről szemlélő. A templom alatti dongaboltozatos altemplom vagy kripta még Migazzi idejében készült. A kápolna, amit jelenleg raktárként használnak, rendkívül rossz állapotban van. A fegyházhoz az 1890-es évek végén egy U alakú üzemi épületet (156-158. kép) toldottak a Duna-parti oldalon, így kívülről ma már csak a csúcsa látszik a kápolnának. 1930ban épült fel az államfogház területén a fegyház kórháza (161., 273. kép). Kovách Ernő (1825-1914) egykori 1848/49-es honvédőrnagy volt a váci fegyház igazgatója 1870-1874 és 18851990 között. Ekkor fegyelmi végzéssel a szamosújvári fegyintézetbe helyezték volna át, azonban nyugdíjazását kérte, s ezután az Iparbank vezérigazgatója lett. A Kőkapu melletti egykori prófuntházban (katonai éléstár) létesítették 1870-ben az államfogházat (162., 163., 260., 267. kép), Magyarország első ilyen jellegű intézményét, ahol a nem aljas indokból vétkezőket (pl. párbaj, politikai vétség) őrizték. Az intézet bejárata a Horvát Mihály utca felől volt. A fegyháznak és az államfogháznak közös igazgatója volt. Az államfogház épületét 1928-ban lebontották, és helyén épült fel a rabkórház. A Vásártér (14- kép), az egykori püspöki legelő hatalmas területe a vasút innenső oldalán a Diadal tértől a Széchenyi utcáig terjedt, középpontjában a Vörösház állt. Tragor Ignác írta le érzékletesen a Vásárteret: „Az alkalmi sátrak és fabódék egész utcákat alkotnak, nagy népáradat hullámzik föl s alá. ... Bármerre forduljon az ember, mindenütt akad látnivalója: komédia, körhinta, csodaszülöttek, állatsereglet, lövöldöző és a legújabb nótákat éneklők s árusítók csoportja." A mindig bűzös, sártengeres, vagy éppen poros terület rendezése akkor vált égetővé a város számára, amikor terjeszkedni kezdett, és a Külső sor (ma Dr. Csányi L. krt. páratlan oldala) felé egyre több utca nyújtózkodott és egyre több ház épült fel. A terjeszkedésnek azonban gátat szabott, hogy a terület és az ehhez szorosan kapcsolódó országos és hetivásár tartási jog - mint kisebb királyi haszonvétel - a püspökségé és a káptalané volt. Ezt a kérdést nem rendezték 1867-ben az úrbéri egyezség megkötésekor. 1912ben állapodtak meg a felek többek között arról, hogy a város megválthatja a közel 48 kat. hold vásártéri területet. 1915-ben pályázatot írtak ki a Vásártér rendezésére, de érdemben csak a háborút követően foglalkoztak az üggyel. Elkészítették a rendezési és a parcellázási tervet, és 1922-ben 6,5 millió korona kölcsönt vett fel a város egy kislakás építési akcióra. Ezt követően épült be a Vásártér. 1927-től a vásárokat másutt rendezték meg. A Vásártér szélén, a városi major helyén, a mai Honvéd utcában telepedett le az első tartósan itt állomásozó honvéd katonai alakulat, az 1874-ben újonnan szervezett 6. számú