Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

emeletet húzatott, a környéket parkosíttatta és szabadtéri oltárt emeltetett. Egy 1846. évi tudósítás szerint „A nőnemnek kedvenc helye a hétkápolna, ide sétálnak naponta korán reggel, de leginkább ünnepnapi délutánokon, hol rendszeresen istenszolgálát tartatik." A 19. század eleje óta tartó hagyomány napjainkig tart, s a Mária napi búcsút minden évben a szeptember 12-ét követő vasárnap tartják (133. kép). A Hétkápolnai forrást (3., 130., 136. kép) 1931-ig faköpennyel borították be, ekkor dr. Kornis Gyula országgyűlési képviselő építtette ki kőből, rajta Szűz Mária szobrával. Virter Bertalan (1825-1886) többévi káplánkodás után 1853-ban került Vácra és lett szemináriumi tanulmányi felügyelő, majd püspöki titkár, 1862-ben irodaigazgató, egy évvel később kanonok. Temetői kápolnája (125. kép) ma már nem található meg az alsóvárosi temetőben, a II. világháború alatt megsemmisült. A Kálvária (137. kép) a város északkeleti részén emelkedő 140 méter magas löszdomb tetején álló épület- és szoboregyüttes. Az 1727-ben nemességet elnyert Schick János hadivállalkozó és serfőző emeltette 1726-ban. A családi címer ott látható az épület homlokzatán. A várszerű építményt 1738-ban kiegészítették 3 kápolnával és az addigi faszobrokat kőszobrokra cserélték ki. A kálváriajelenet kereszten függő főalakja Krisztus, balján a gonosz, jobbján a jó latorral, s köztük áll Mária, János és édesanyja, valamint Mária Magdolna szobra. A Kálvária mellett áll egy remetelak. Az ehhez kapcsolódó remeteség II. József idején szűnt meg. A Kálváriához vezető út elején gyülekezőkápolna található. 1847-ben alakult meg az evangélikus gyülekezet városunkban. Templomukat (13., 14-, 138., 144., 196. kép) még a város szélének számító Vásártér északi végében építették 1866ban. Tornyának öntöttvas teteje az újpesti Oetl-öntődében készült. Iskolájuk és lelkészi lakuk az 1850-ben megvásárolt Dunaparti épületben volt (31. kép). Az új lelkészi lak és iskola 1929re lett készen a Széchenyi utcában. A görögkeleti templomot, népszerű nevén Görög templomot (5., 8., 9., 11., 28., 29., 113., 139., 148., 233. kép) az egykori Zsidó, Rác és Görög, ma Katona Lajos utcában építették fel több szakaszban, 1792, 1805 és 1824-ben a város görögkeleti vallású lakosai, az akkor 79 lelket számláló szerb, akkori nevükön rác közösség. Részben elmagyarosodásuk és részben kivándorlásuk után a templom berendezését elvitték, és a kiürített épületet raktárként használták. 1974-től a múzeum kiállítóhelyeként szolgál. A barokk református templom (31., 140., 141. kép) nem közvetlenül a Kisváci főút, a mai Dózsa György út mentén áll, hanem egy kicsit beljebb, a földszintes házsor mögött, mivel csak itt építhették fel. 1785-re készült el Hausmann Frigyes tervei 170 alapján, szószékét az ugyancsak váci Regele József asztalosmester faragta. Tornyát 1794-re építette fel Marschall Jakab váci építőmester. A klasszicista homlokzatú, toszkán oszlopos lelkészi lak épülete 1843-ra készült el (140., 141. kép). Az utca elején álló katolikus (!) harangláb 1920-ig állt itt (140. kép). Miután a harangot az I. világháború idején elvitték, a haranglábat lebontották. A haranglábbal szemben volt a Fehér Ló vendéglő, s ennek helyén építették fel 1938-ban a gyülekezeti termet, iskolát és kultúrházat. Sáfár Béla (1876-1937) református lelkész 1914-ben került Vácra. Embersége, segítőkészsége miatt az egyházközség, de az egész város közkedvelt lelkésze, „mindenki papja" volt. Megyebizottsági tagként és városi képviselőként aktív részese volt a közéletnek is (142. kép). Az izraelita neológ zsinagógát 1864-ben építették fel (143., 144-, 197. kép) az Eötvös utcában Alois Cacciari olasz származású építész tervei alapján, romantikus stílusban. Az 1884-ben emelt ortodox zsinagógát az 1960-as évek második felében lebontották. HIVATALOK ÉS INTÉZETEK (5., 14., 15., 30., 31., 34-38., 40., 43., 45^9., 51., 52., 57., 59., 60., 64., 115., 145-169., 260., 264., 267., 273., kép) Egy török fürdő helyén épült fel 1764-re a püspökváci városháza (36-38., 40., 43., 45., 46., 48., 49., 51., 52., 57., 145., 267. kép), a világi barokk építészet legmutatósabb épülete. A városi közélet tisztaságát, igazságosságát jelképezi a homlokzaton látható Jusztícia-szobor. Mellette kétoldalt egy-egy fekvő női alak, akik Magyarország, illetve Migazzi püspök címerét tartják. Az erkély fölött látható Püspökvác város címere. A városház udvari részét 1893-ban bővítették ki, építettek új istállókat. 1906-ban készítette el Váczy Hübschl Kálmán az új közgyűlési terem terveit, és 1911-ben épült meg az új épületrész, melynek utcai homlokzata az Eszterházy utcára néz. A városháza földszintjén nemcsak üzletek (1874-ben 11, 1955-ben 3) voltak, hanem itt helyezték el a népkönyvtárat, a későbbi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság könyvtárát, és itt kapott helyet Pikéthy Tibor zeneiskolája is. A város egykori vezetői közül kettőt tudunk bemutatni a képeslapok segítségével. Gajáry Géza (1869-1932) sződi földbirtokos, a Pomázi járás tiszteletbeli főszolgabírája, 1890— 1896 között Vác polgármestere, 1896-1905 között a kormánypárti Szabadelvű Párt váci és nagybiccsei kerületének országgyűlési képviselője és a Pest megyei törvényhatósági bizottság tagja (146. kép). Dr. Krakker Kálmán (1880-?) jogász, 1906-tól