Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
I. „Görögök” Vácott - 3. Adatok az anyagkönyvezés előtti időszakból
24 nyelv összevetéséből azonban semmilyen egyértelmű tendencia sem mutatható ki (1812-ből és 1813-ból is találunk magyar, 1843-ból és 1845-ből is szerb feliratot). A számszerű mennyiségi vizsgálat sem dönti el a kérdést, hiszen megközelítőleg azonos a ránk maradt szerb és magyar nyelvű sírfeliratok száma. Egyértelmű elmagyarosodásról tehát nem beszélhetünk. Elszerbese- désről már inkább, ha figyelembe vesszük, hogy 1804-ben Jovan Szimeonovics szerb nemzetiségű parókus még nyelvi nehézségekre panaszkodott a hívekkel való kapcsolat tekintetében. Talán megkockáztathatjuk azt a hipotézist, hogy az első két nemzedék körében, vagyis hozzávetőlegesen a századfordulóig a magyarosodás, az egyházi kötelék intézményes megszilárdulását követően a szerbesedés tendenciája érvényesült. Itt említhető meg, hogy 1801-ben Máramarosi Gottlieb Antal A Jeruzsálemi Görög Anyaszentegyháznak Szent Miséje alatt való imádságok címmel nyomtatott magyar nyelvű imádsá- gos könyvet „a Vátzi Görög Templom számára".24 Szórványos adatok utalnak a német nyelv „belső" használatára a váci „görögök" körében: Pap Gottlieb német nyelvű levele apjához és bátyjához (1800), Theodor Peleki (1775) és Manoli Mucsu (1794) német nyelvű végrendelete, Elisabetha Kozmanovics sz. Katusch német sírfelirata (1840). (65. kép) 3. Adatok az anyakönyv előtti időszakból Karcsú Arzén így ír: „E városban, mint tudva van, már a török uralom idején is laktak állandóan ilyen görögök, kiket a köznép közönségesen 'ráczoknak' szokott nevezni. A 18. század közepén már többen voltak s kereskedéssel foglalkoztak [...]".25 Továbbá: „Vácz városában [...] 1553. évben [...] csak a hatalmas török kényúr, a szegény, oly igen elnyomott katholikusok és a görög nem egyesültek (kik Vácott ekkor számosán laktak) gyakorolták az istentiszteletet. Ekkor a török a várat és a szebb épületeket, a polgárok a többieket, a ráczok pedig a város felső falán kívüli helyét bírták, mely most Tabánnak neveztetik".26 A török hódítókkal együtt ide érkezett, a történeti forrásokban általában szerbnek, rácnak mondott balkáni származású katonák - martalócok - csoportja és a 18. század folyamán idetelepült, rácként vagy „görögként" ismert, kizárólag kereskedéssel foglalkozó népesség között Vác esetében 24 SASVÁRI-DIÓSZEGI 2009,13. 25 KARCSÚ 1880-1888, VII/73. 25 KARCSÚ 1880-1888, VII/45. (kiemelés tőlünk).
