Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)

I. „Görögök” Vácott - 3. Adatok az anyagkönyvezés előtti időszakból

nagy valószínűséggel nem volt kontinuitás. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a 18. századi betelepülők bizonyos esetekben a korábbi magyarországi ortodox keresztény közösségekhez csatlakoztak, vagy ilyenek (például a dunai naszádosok) helyét foglalták el, és ez a hipotézis több Duna menti város (Dunaföldvár, Esztergom, Komárom, Győr) esetében joggal merül fel.

A váci ortodox egyházközség 1799-től vezetett saját anyakönyvet. (18. kép) Az ezt megelőző időszak tekintetében elsősorban az összeírások alapján kaphatunk valamelyes képet a közösség létszámáról és tagjairól.

A szakmunkák szerint a török kiűzése utáni időszakban az 1713-as úrbéri szerződés tesz először említést balkáni jövevényekről Vácott.271714-ben Kollonich püspök urbáriumának negyedik pontja így szól (Karcsú Arzén fordításában): „minden rácztúl, akinek boltja vagyon, az ő esztendőbeli adóján kívül, akit nekünk tartoznak megadni esztendőnkint, a városnak három német forintokat tartozzanak adni".28 29 Létszámukról az 1724-es Pest-Pilis-Solt vármegyei taxális összeírásban24 (5. kép) találjuk az első adatot. Ez az irat30 a következő váci kereskedőket sorolja fel: Joannes Paprika rascianus (azaz rác), Joannes Dumbranovics és Matthias Szabó (e két utóbbi név összekapcsolva szerepel), David Veicsics, Paulus Ivanovics, Matthias Mihalovics, valamint Stephanus Farkas és Matthias Gyurics (az utóbbi két név szintén össze van kapcsolva); ez összesen hat személy, négy kereskedésben. A szlávos hangzású nevek közül egyikkel sem találkozunk a későbbi összeírásokban. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a protestánsok vallásgyakorlásáról szóló 1731-es Carolina Resolution feldühödött Althann M. Frigyes püspök a Vácott élő „eretnekek", köztük a görög hitű rácok kitelepítéséről határozott. A váci görög hitűek a királynál kerestek védelmet.31 A másik lehetséges ok, hogy ezek a személyek később esetleg más néven fordulnak elő; a Paprika helyett például a Kozmanovics családnevet32 találjuk. Paprika János, aki 1708 óta lakott a városban, 1732-ben a vármegyéhez fordult védelemért a kitelepítés ellen,33 mégpedig bizonyára sikerrel, mert a püspökségi gazdasági levéltári iratok szerint a püspök katonáinak egyenruhájához 1736-ban és 1741-ben is Papri22 SÁPI 1983,1/168.

28 KARCSÚ 1880-1888, VII/73-74.

29 SÁPI 1983,1/168.

30 Pest-Pilis-Solt vármegye taxális összeírása 1724-ből. PML IV. 23-a CP II. 87 (VVL XV. 37-b Dig. m. lt. gyűjt., 16. lemez)

33 NAGY-KLEKNER 1941, 76.

32 „Paprika, alias Kuzmanovics János", 1. JAKUS 1987, 26. Jakus szerint Paprika János és Miklós ugyanaz a személy.

33 BOROSY-KISFALUDY-SZABÓ 1992, 3916. sz. (1734. március 3-5.): „Paprika János kérvényét, kit váci lakásából a püspök el akar távolíttatni, felterjesztik a Helytartótanácshoz."