Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)

II. Az Egyházközségre vonatkozó adatok

II. AZ EGYHÁZKÖZSÉGRE VONATKOZÓ ADATOK

1. Az ortodox egyházközség megalakulása

Noha a Lipót-féle privilégiumok elvben biztosították a magyarországi ortodox keresztények szabad vallásgyakorlatát, Vácott csak a türelmi rendelet nyomán kezdeményezték az ortodox hívek a kérdés hivatalos rendezését. A templom (38., 40-42., XV-XVII. kép) felépülte (1795) előtti időszakban a váci „görögök" vallásgyakorlatáról annyit tudunk bizonyosan, hogy a püspöki szabadalmi szerződések szigorú tiltó rendelkezéseket tartalmaztak e tárgyban. A Váci Püspöki és Káptalani Levéltárban őrzött dátum nélküli (1754-es) levélfogalmazványban170 Althann M. Károly püspök meglehetősen indulatos hangvételben sorolja föl a Helytartótanácsnak az indokokat, amelyek arra késztetik, hogy kiutasítsa Vácról a „görög" kereskedőket. Többek között azt rója fel nekik, hogy a védelmi szerződés kikötései ellenére az általuk bérelt kanonoki ház (másként Laczkóczy-ház) egyik szobáját kápolnának rendezték be, ahová eleinte csak éjjel, de újabban már nappal is rendszeresen összejárnak, és ott vallási szertartásokat rendeznek, sőt néhány éve titokban saját papjukat is odahívják misézni.

1761-ben a felsővárosi plébános tájékoztató jelentést171 ír a püspöknek abban az ügyben, hogy Joannes Pap görög kalmár és társai március 29-én este a katolikus plébános engedélye nélkül eltemettek a Rókus-kápolna mellett (azaz a katolikus temetőben) egy aznap elhunyt fiatal kereskedősegédet. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a „görögök" jelezték a katolikus egyházi elöljáróknak a halálesetet, akik azonban a döntésig várakozásra intették őket, mivel a püspök éppen városon kívül tartózkodott. Nem kizárt, hogy az

170 VPKL Acta Gr., fasc. 4., tol. 17. Althann püspök valójában négy vádpontot sorol föl a „görögök" ellen. Ezek közül az első a tiltott vallási összejövetelekre vonatkozik, a második az, hogy a „rác" kereskedők zaklatják a helybéli lányokat és asszonyokat (ajándékokkal becsalogatják a boltjaikba, majd paráznaságra, házasságtörésre csábítják őket), a harmadik vád, hogy „mocskos áruikkal" becsapják a vevőket és kereskedésükkel megkárosítják a kincstárat, a negyedik pedig, hogy eretnekek, ezért nincs helyük a püspöki székhelyen (a tapasztalat egyébként is azt mutatja - érvel Althann -, hogy a kóbor népség a haza legfőbb árulója).

171 VPKL Acta Gr., fasc. 4., föl. 2.