Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
150 A NAGY VÁLTOZÁSOK SZÁZADA - A 19. SZÁZAD Dereglye a befagyott Dunán, 1903 A század első felében éppen a már.jól ismert", bajor származású Brechler Boldizsár méri itt a bort. E csárda későbbi, Pokolcsárda nevét onnét kapja, hogy az 1880-as években rendszeresen tartanak itt görögtűzzel kivilágított vízi sportversenyeket. A csárda és környéke a 20. században is a váciak kedvelt kirándulóhelye marad, mivel bérlőik tovább fejlesztik: teraszt, tekepavilont, teke-, tenisz- és labdarúgópályákat építenek, tornaeszközöket helyeznek ki. A hajóállomás VACZ Ctonakd*. uuodt ■ MŰM«« a .Pokol* csárdával A Duna-part a ferences templom alatti szakaszon szinte beleérnek a Dunába, és a kisváci gazdák nadrágszíj-földparcellái szinte belefutnak a folyóba. A Migazzi Kristóf által a 18. században kiépíttetett dunai védfal már igen rossz állapotban van. Ezen először 1813-ban Kámánházy László püspök igyekszik javítani a püspökpalota kertje alatti részen, és építtet védfalat, majd a város is 1864/65-ben a Tímár utcától a Fürdő utcáig, sőt ugyanekkor a ferencesek is az egykori „várhegy” de inkább a legmagasabb löszdomb alján felhúzzák a ma is álló dunai védfalukat. A város többi Duna-parti szakaszát védő fal, illetve a rakpart kiépítésére a század végén kerül sor. 1888-ban Péts Sándor városi mérnök készíti el a Duna-part A Duna kiépített védfala Vegyük szemügyre a várost a Duna túloldaláról, a ferencesek kolostorától egészen a reformátusok templomáig. Első látásra azt hihetnénk, a város felénk mutatja igazi arcát. A látvány ugyan megkapó - ezt a céhek is mesterleveleiken, művészek képeiken is megörökítették -, de jobban szemrevételezve az épületeket feltűnhet, hogy a legnagyobb építmények, a templomok többsége, a püspöki palota mind a hátukat vagy az oldalukat mutatják nekünk, ugyanakkor igen sok földszintes ház gazdasági udvara, a tímárok, a hajó- és az épületácsok szabadtéri műhelyei A korzó A dunai strand
