Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
152 A NAGY VÁLTOZÁSOK SZÁZADA - A 19. SZÁZAD a „terítsfákon", tövükben ott főzik bográcsban az aranyló-pirosló halászlét. A 19. század végétől már más jellegű szálak is kötik a városlakókat a Duna-parthoz. A korzó a kikapcsolódást, a szabadidő kellemes eltöltését, a polgári együttlétet teszi lehetővé. A Dunát egyre többen használják fürdőzésre és sportolásra, és a szűkös területen a hivatalnoki réteg módosabb képviselői villákat és házakat építenek. Most vegyük a fáradságot, és másszunk fel a székesegyház tornyába. Innét a városról 1898-ban készített fényképfelvételünkön láthatjuk, hogy a vasúton túli terület beépítetlen, a Széchenyi utca még nem épült ki a vasútállomásig, nincs még Deákvár, még szinte érintetlen a Naszály, és a Vásártér hatalmas területén is - melynek kb. a fele látható - még csak néhány üzem telepedett meg. Ezek a várost körgyűrűszerűen övező ipari terület első képviselői, mivel az 1860-as években a legtöbb manufakturális jellegű műhely még a város belterületén létesült. A város látképe a Kálváriáról A város egy másik magaslati pontjáról, a Kálvária-dombról és a Schick János által építtetett Kálváriáról széttekintve körülöttünk megművelt földeket láthatunk, alattunk a gyülekezőkápolna, még távolabb éppen a század végén, az 1894-ben felépült huszárlaktanya épülete magasodik, előtte a hatalmas lovaglótérrel. Keletre, a Bácska-dűlő és a Papvölgy felé tekintve néhány villaépületet láthatunk, Bauer Mihály Bagolyvárát és a Sulyokvillát, a század vége felé megszülető új városrész, Deákvár első épületeit. Pest felől érkezve és meglátva a Hétkápolnatemplom tornyát és a még földszintes lelkészlakot, már tudhatjuk, hogy Vác határában járunk. Mi is tegyünk itt sétát, akárcsak kortársaink 1846-an, mivel tudósításuk szerint „A nőnemnek kedvenc helye a hétkápolna, ide sétálnak naponta korán reggel, de leginkább ünnepnapi délutánokon, hol rendszeresen istenszolgálat tartatik." A templom szomszédságában levő Derecskei-rét és tó már ekkor közkedvelt hely, és az 1880-as évek közepén a dunai ártéren kialakított, fákkal beültetett Csávolszky-park, későbbi nevén Erzsébet-liget még inkább azzá teszi.További szórakozásként 1899-től akár üthetjük is a labdát a város elsőjawn-tennis” pályáján, melyet a Váci Sport Egyesület működtet. A Derecskei-tó - amit korábban elsősorban haltenyésztésre használtak - 1876 óta a Váci Korcsolyázó Egylet törzshelye. A század 70-es éveiben még a Lőház mögötti püspöki malom- és halastavon „iríngálhatunk", de 1887-től már a Derecskei-tónál hódolhatunk a fakutyázás és a korcsolyázás örömeinek, és igénybe vehetjük az öltöző- és melegedőcsarnokokat. Főhajtásra álljunk meg az ország első 1848/49-es honvéd emlékművénél, amit 1868- ban emelnek Degré Alajos egykori honvédtiszt kezdeményezésére közadakozásból, Krenedits Fe-Az 1848-as honvéd emlékmű
