Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

Itt aztán a konflisoktól körülvéve kezdődött az előbbi játék, akik közbejn] előttünk megálltak és óriási előkészületeket tettek - mintha csak be akarnánk szállni. Persze eszükben sem volt beszállni, s ezért aztán szépen odagorombáskodtak a kocsisok. Az óriási melegben csak futólag néztük meg [a] várost. Itt is találunk sok szépet, de se nagyság, se gazdagság tekintetében sem közelítheti meg Saigont. Az európai negyed rendezett, csupa új házak sorakoznak egymás mellett. A város közepén van a főtér, majdnem csupa dohányüzlet. Bevágódtunk egy vendéglőbe, s valami specialitást szerettünk volna megkóstolni. Barátom mindenáron feketét akart, én is belementem. Valóban nem várt specialitást kaptunk.

Söröspohárban szolgálták fel a feketének nevezett vizes lőrét, melynek tetején egy nagy darab jég úszott. Ez ért a legtöbbet! Miután az európai negyed semmi érdekeset nem nyújtott, átnéztünk a vadakhoz. Először a piacra kerültünk. Nagy szegénységet láttunk itt is, csak datolya volt nagy mennyiségben felhalmozva, a piszkos ponyvák résein kikandikáló szemek azonban undorítóan néztek ki. Egyszerre két fekete kölyök fut hozzánk, s nagy dicsekedve mesélik, hogy habár a rendőr szétverte őket, mégis ránk találtak. Mindjárt munkához is láttak, elkezdték ruháinkat porolni, legyezni, csakhogy a „baksist" kiérdemeljék. Útközben folyton járt a szájuk s papírlegyezőkkel állandóan „hűtötték” körülöttünk a levegőt.

Konflis

61