Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

Dzsibuti - bennszülött negyed

Dzsibuti vadnegyedében a sok mindenfélén kívül a lustaság keleti megtestesülését láttam. A legnagyobb hőségben százával heverésztek a Szomáliák és arabok, ellepve az utcákat és a nyitott folyosókat. Beszélgettek, teáztak s erősen szemügyre vettek minket, valószínűleg azt vizsgálgatták, mennyi baksis néz ki belőlünk. A város végéhez érve megszűnt az élet, s izzó sivatag vette kezdetét. Egy háromtagú tevekaravánnal találkoztunk, szánalom volt rájuk nézni. Visszafelé menet az egyik házból vagy négy, rikító testhezálló ruhába öltöztetett szomáli nő rohant ki, s egyenesen felénk szaladtak.- Les somaile madames sont malade192 - szól hozzánk az egyik kisfiú egész megijedve. Hamarosan megfordultunk, hogy kikerüljük őket, de a szomáli nők már utolértek és kabátunknál fogva akartak visszahúzni. A környék naplopó arabjai és feketéi mind körénk csoportosultak és hangos röhögéssel mulattak azon, hogy mily elszántan birkóztunk a hatalmas fekete nőkkel. Végre sikerült megszöknünk, de még a mellékutcában is hallottuk a megtisztelő jelzőket: „béte, cochon”193 stb. Hogy minden feltűnést elkerüljünk, egy arab bádogosműhelybe menekültünk. A szokásos Merhabam köszöntésünket illően fogadták, s azonnal letörülték a merdivent195 és hellyel kínáltak. Leültünk, a két szomáli gyerek mellénk kuporodott és állandóan legyezett. A házigazda udvariasan elénk rakta a nargilét,196 forró teával kínált, s az arab intelligens komolyságával kezdte meg a diskurzust törökül. Nem mert kérdezni, az arab diszkrét természetű, s így hát én adtam elő neki mindent.

62