Horváth M. Ferenc: Kisvác. Falu a városban (Vác, 2017)
A reformáció és Kisvác
A reformáció és Kisvác „Hatalmas dolgokat cselekedett az Úr mivélünk, azért vigadunk." (126. zsoltár, 3. vers) A reformáció, a hitújítás, a katolikus egyház megreformálását célzó mozgalmak viharos gyorsasággal terjedtek Magyarországon az 1520-as évek elején, főként a főúri központokban, beleértve Pest és Buda környékét is. E folyamatot elősegítette, hogy az oszmán hadak által elfoglalt területekről rendkívül hamar távozott a katolikus papság. Az új, evangélium szerint reformált hit Pest megyei megjelenésére vonatkozóan azonban csak az 1540-es évek második feléből vannak adataink. Nem tudjuk pontosan, mikor jelentek meg Vácott az első protestánsok, a Luther- keresztények, ahogy akkoriban hívták őket. Bogdásai András, az első ismert kálvinista prédikátor már 1546 előtt is Vácott működött, hiszen ebben az évben tért vissza Vácra, miután a wittenbergi egyetemen tanult. Ez azt jelenti, hogy létezett már korábban is Vácott egy erős gyülekezet, mely a helvét reformációt, azon belül is a kálvini tanokat követte. Míg általában tényként fogadhatjuk el azt, hogy Magyarországon a luthera- nizmus elsősorban a felsőbb társadalmi rétegekben talált táptalajt, addig a reformáció újabb irányzata, a Kálvin János elveit követő helvét hitvallás az 1560- as években elsősorban a paraszti rétegek körében terjedt, és a püspökvárosban is sok hívet toborzott. Mindezen tények ismeretében még figyelemreméltóbb az, hogy Vácott az oszmán uralom alatt a keresztény lakosság számára csak egyetlen templom, Vác a törökkorban
