Horváth M. Ferenc: Kisvác. Falu a városban (Vác, 2017)

Előszó

Ennek kíván emléket állítani ez a könyv a fotók nyelvén. A képek készítője különös érzékenységgel ragadja meg kora világát a különböző élethelyzetek képi rögzítésén keresztül. S drámája éppen abban van, hogy az a kor, amely az emberi helyzeteket végletesen rögzített valósággá kívánta alacsonyítani, hogy onnan a végső kétségbeesés kilátástalan némasága hasson riasztó erővel, e képeknek éppen a megszólaló üzenete világít rá arra a kálvinista lelket sajátosan jellemző vonásra, mely Istent tekinti egyetlen végső és változtathatatlan valóságnak. Ennek titkában tárulkozik fel az emberi élet rejtelme ezeken a képeken, mintegy titok a titokban. Nem eltűnik, nem feloldódik, hanem egész egyszerűen feltárulkozik. Az Isten előtt álló embert láttatja hivatásában, küldetésében, mindennapjaiban. Nemcsak önmagát méri így egy kálvinista lélek, hanem mások is ebben mérik meg. Ebben kell megállnia: hívás, elhívás, küldetés, hivatás. Egyszerű tisztasággal, nyitott őszinteséggel lepi meg e képekkel való találkozás mindazokat, akik kezükbe veszik ezt a kötetet. Olyan életszemlélettel, amiben az egyszerűség nem a minőség nélküli életet jelenti, hanem a hálaadás készségét és képességét. S ettől lesz igazán reformáció a reformáció. Gyökerekhez vezet vissza, belső változásra, őszinte önmagunkba tekintésre, s leginkább Istenre figyelésre ösztönöz bennünket. Ez, a kisváci református közösség múltjának emléket állító kötet, segítséget nyújt egy olyan közösség múltjának és jelenének megértéséhez, amely tagjainak mindig is hűség-kérdés volt a hitükben való megmaradás, a helvét tanítás szerint reformált hit igazságainak nemzedékről nemzedékre történő megismertetése. Ezért e könyv, bár a múltból táplálkozik, de a jelennek szóló, s a jövőnek üzen: Soli Deo Gloria!

Kisvácott, 2017. június 30-án

Borsi Attila János teológus, református lelkész