Horváth M. Ferenc: Kisvác. Falu a városban (Vác, 2017)
Előszó
Előszó 500 év. Reformáció. Ha röviden akarnánk kifejezni magunk vagy éppen mások számára, hogy mit jelent az a fél évszázad, amit a protestantizmus története, szellemisége, s nem kevésbé teológiai látása, kultúrára, az egyetemes és európai gondolkodásra gyakorolt hatása, akkor bizonyosan az imént használt két fogalom megfelelőnek bizonyulna. Hiszen világosan kifejezik azt a visszafordíthatatlan hatást, mely korszakokat átívelően s egyértelműen felismerhetővé tette üzenetét. Része a különböző korszakokban kritikai érzékkel megszólaló és megszólító üzenet, ami mindig ugyanarra az alapra helyezte a keresztyén ember életét: egyedül hit által van üdvösség. S benne van az az igény is, amivel nem csupán a keresztyén gondolkodás belső vívódását akarta volna kifejezni, hanem azt a készséget is, hogy mindaz, ami körülötte történik, nem közömbös számára. Ezért is lehetett a reformáció egy olyan folyamat, ami az egyházat önmaga és a társadalom számára is törekedett értelmezni az Istennel való személyes közösség elengedhetetlen megújulásán keresztül. Hitvita, vallásszabadságért folytatott, olykor igen megrázó és emberfeletti küzdelem, egységtörekvés mind ott van e fél évszázad eseményeinek sorában. Isten Igéjéhez, az evangélium felszabadító üzenetéhez, a Krisztus-követés szabadságot adó, s óhajtó elevenségéhez történő visszatérés igénye ezen időszak mindent keretbe foglaló lehetőségének bizonyult a protestánsok számára. Ám nem csak a múlt számára, hanem a jelen tanulságára s a jövő lehetőségére. így törekedett minden, a Szentírással ellentmondásban nem állót örök érvényűén megőrizni, vagy éppen a sajátos lutheri vagy éppen kálvini vonásokat beleszőve egyedivé rajzolni. Ettől lett olyan sajátos a helvét reformáció irányzata is, ami Vácott a reformáció korában otthonra talált, s szinte a teljes lakosság felismerésévé válhatott annak tanítása.
