Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-05-01 / 2. szám
lőhető legmelegebb hangon nyilatkoztak a humánus bánásmódról, amelyben őreik őket részesítették. Tudvalevő, hogy az olasz — mint minden latin fajtájú — könnyen lobbanékony és elvakultságában azután gyakran tesz olyasmit is amit utólag, józan fejjel megbán de viszont nyugodt fejjel, hideg vérrel nem kapható nem humánus cselekedetre. Az, ami az olasz zsidósággal történt 1938-ban érdekes bizonyítékot nyújt a totális államok módszereiről. Egy ilyen, egyik napról a másikra történő pálfordulás csupán egy olyan országban fordulhat elő, ahol a kormány azt tesz, amit akar, senkinek sincs joga és alkalma megkritizálni a mindenható diktátor cselekedeteit. Egy demokratiküs országban ellenben elképzelhetetlen, hogy a kormány belpolitikájában ilyen alapvető és sok tekintetben alkotmányellenes programmváltozás álljon elő, bármilyen külső, vagy belső behatás folytán. Egészen friss keletű — alig néhány hetes — abszolút megbízható forrásaink alapján örömmel állapíthatjuk meg, hogy a zsidók mai helyzete Olaszországban aránylag kedvező. Háborítatlanul végzik minden napi munkájukat, személyes szabadságuk semmi féle megcsorbítást nem szenved, semilyen különösebb zaklatásban nem részesíti őket a rendőrség. (Ez kizárólag az olasz állampolgárokra vonatkozik, a külföldiek, akik a kiutasitási rendelet ellenére még Olaszországban maradtak — nagy része koncentrációs táborban ül, a többiek helyzete sem irigylésre méltó, az állandó bizonytalanság miatt amelyben élnek). Érthető aggodalommal és gondterheltséggel kisérik figyelemmel (már amennyire módjukban van a kontrollált, cenzúráit háborús sajtóval) a háború folyását amelynek kimenetelétől nem sok jót várnak: ha Hitler győz. a pokol vár reájuk, mint a többi európai zsidókra, ha az angolok győznek akkor nem fognak ugyan szenvedni, mint zsidók, de viszont nem lesz különösen kedvező olasznak lenni. Strasser Frigyes. Ecos de ura reunion social húngara La noche del 30 de Abril se realizaba, en el local del Club Húngaro de Santiago, una reunion de asociados, a la que asfstimos invitados insistentemente por unó de ellos, amigo nuestro. Desde nuestra llegada fuimos atendidos en forma exquisita y gentil aún por personas desconocidas para nosotros, hecho que nos sorprendió tanto más cuanto porque no éramos ni socios novicios, ni personas de reconccido prestigio, ni de posición expectante alguna. Naturalmente, esta circunstaneia hizo que muy luego nos fuéramos despojando de la natural çortedad que a unó le aceeha *8
