Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

állami, megyei és városi hivatalból, ahol kötelező a párthoz való tartozás) a hadseregből, megszorították a szabad hivatások gyakorlását, kitették őket a nagyobb ipari és kereskedelmi cégek vezető állásaiból, megfosztották ingatlan vagyonuktól, megtiltották árja cselédek tartását, stb. Egyszóval szépen lekopirozták Hitler zsidóüldözö rendelkezéseit.

A személyes szabadság semminemű korlátozást nem szenvedett, koncentrációs táborokról szó sem volt (eltekintve nagyon szórványos, erősen exponált személyiségek esetétől, mint pl. Dr. Dino Segré, akit az egész világon jobban ismernek “Pitigrilli” irói álnéven) mindazonáltal szörnyű volt a morális összeroppanás, amelyben az olasz zsidóságnak része volt. lia quantitative nem sokat jelentettek, qualitative nagyon magas nivón állottak. A legnagyobb része kimondottan jómódú volt, aránylag nagyon sok volt köztük a diplomás ember, egyes aktivitások mint pl. a bank, a biztosítás a könyvkiadás, egyes iparágak (pl. írógép: lásd Olivetti) nagyrészben zsidókézben voltak. Nem annyira vagyonuk', vagy állásuk elvesztése törte őket össze, mint inkább a morális szenvedés, amelynek érdemtelenül ki voltak téve. Kivándorlásra aránylag kevesen gondoltak, annak ellenére, hogy majdnem az egész világ nyitva állott előttük: Bélamerika minden államába szívesen beengedték őket, az Északamerikai Egysült Államokban az olasz kvóta évek óta kihasználatlan volt, bármelyik olasz azonnal kaphatott USA vízumot.

Olasz és külföldi zsidók, árja barátaink, fasiszták és antifasiszták. megdöbbenve kerestük a fasiszta politika váratlan antiszemita kirobbanásának az okát. Köztudomású, hogy egy totális államban állandóan az történik, amit a diktátor akar. Másrészről viszont Mussolini számtalan esetben kézzelfogható bizónyitékát adta filoszemita érzelmeinek. Testi-lelki jóbarátai voltak zsidók közt; a numerus clausus által hazájukból kiüldözött magyar zsidó diákságot melegen felkarolta. A fasiszta párt által létesitett nyári gyermeküdülő kolóniák egyikében (Riccioneban) rituális konyhát állíttatott fel a zsidó gyermekek részére. Nem tudunk elientállni a kísértésnek, hogy fel ne emlitsük a nagyon is elterjedt mendemondát, amely szerint Hedda Mussolini (gróf Ciano felesége) nem Mussolini törvényes feleségének, donna Rachelének a leánya, hanem a Duce első feleségéé (akivel annakidején kezdő szocialista ujságirócska korában vadházasságban élt) egy Balavanoff nevű orosz zsidó politikai emigránsé. A legfontosabb és legautentikusabb, letagadhatatlan filoszemita hitvallást Emil Ludwig 1935-ben megjelent könyvében ‘Coloquios con Mussolini" találhatjuk, ahol Mussolini nyilvánosan és a lehető leghatározottabb formában kitérést adott a zsidókkal szemben érzett szimpátiájának. (Mondanunk sem kell, hogy a könyv 1938 nyarán nyomtalanul eltűnt a forgalomból).

A hosszú, alapos kutatás, tépelödö vizsgálódás, exponált szelő