Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

egyenrangú polgárai voltak országuknak, nekik, akik semminemű hátrányt nem szenvedtek vallásuk miatt, nekik, akik előtt semmiféle foglalkozás, hivatal, tisztség nem volt elzárva (volt egy idő, amikor a nagyünnepekkor a római zsinagóga díszhelyein egymás mellett ültek Róma főpolgármestere, az olasz pénzügyminiszter és az olasz vezérkari főnök).

Az olasz nép közismert toleranciája meg is hozta megérdemelt gyümölcseit. E sorok irója sokat fordult meg olasz zsidó körökben és valahányszor politikára került a sor, mindannyiszor külön hangsúlyozták néki, hogy zsidó vallású. olasz nemzetiségű egyének között találja magát, akiknek első a haza és csak másodsorban fontos a vallás, amelyből pusztán érzelmi kérdést csináltak és nem fajit. (Igaz, hogy a magyar és német zsidók legnagyobb része is ezeket az elveket akarta vallani, de azért még sem volt ugyanez a helyzet. Az iníciativa a zsidók részéröl indúlt ki és nem a nép és a hivatalos körök részéről. Es ez nagy különbséget jelent). Meg kell jegyezni, hogy a cionizmus Olaszországban kimondottan sporadikus jelenség volt; főleg külföldi vagy külföldi eredetű zsidók álmodoztak egy politikailag független zsidó államról. Es ez érthető is: az olasz zsidók nem érezték szükségét ennek, hiszen ök semilyen tekintetben nem érezték magukat háttérbe szoritva zsidó mivoltuk miatt.

Az olasz zsidóság hazaszeretete a négy utolsó háborúban (Libia, világháború, Abesszínia, Spanyolország) alapos tüzpróbát állott ki mégpedig a lehető legfényesebb eredménnyel. Önfeláldozó magatartásuk a legmagasabb katonai elismerésben részesült.

A fasiszta mozgalom a zsidóknál azonnal tárt karokra talált. A párt alapitó tagjai között meglepően magas százalékban találhatók zsidók. Az első utcai harcokban számtalan zsidó fasiszta esett el és sebesült meg súlyosan. A fasizmus sohasem tudott volna zöld ágra vergődni zsidó pénz nélkül. (Köztudomású például, hogy a milánói izr. hitközség elnöke, comm. Federico Jarach, Mussolini személyes jóbarátja, évente kerek egy milliót juttatott a pártkasszába).

Nekünk középeurópai és különösen magyar zsidóknak nem újdonság az antiszemitizmus és a hivatalos zsidóüldözés. Generációk óta a vérünkben van és talán soha sem fog kitörlödni szivünkből a gettó sárga foltja. Nem igy volt az olasz zsidóknál. Annál megdöbbentőbb, annál tragikusabb, annál borzalmasabb volt a villámcsapás, amely a mitsem sejtő, elő nem készített olasz zsidóságot érte 1938 őszén, amikor rövid néhány hónap leforgása alatt Mussolini kénytelen volt zsidótörvényeit kiadni. Az első sorozat velünk, Olaszországban végleg letelepedett külföldi (még ha nacionalizált is) zsidókkal foglalkozott: az 1938 szeptember elseién tartott minisztertanács elrendelte, hogy mi hát hónap leforgása alatt tartozunk az országot, elhagyni. Néhány hét után az olasz zsidókra került a sor; velük szigorúbban bántak el. Kizárták őket g fasiszta pártból -(s ennélfogva természetszerűleg mindennemű