Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

az illető urat. Am időd kevés, dolgod sok és neked tovább kell ro­hannod egy újabb milliós üzlet lebonyolítása végett, amely az ország iparát van hivatva forradalmasítani egy új teáltalad sza­badalmazott fogaskerék alapján. Telnek, múlnak a hetek és a hónapok és te egy langyos tavaszi reggel, úgy tiz óra felé, miután értesülsz arról, hogy frissen bérelt casilládba különböző ajánla­taidra ma sem érkezett válasz, kilépsz a Plaza de Armas-ra. Es ekkor megpillantod öt. Eszedbejut minden: a hajósi történt ese­mények, a hírek, amelyek ennek az urnák nagy befolyásáról szól­tak és bűnbánóan eltöprengsz, milyen kár volt vele összeveszne« s ezzel kockára tenned a protekcióját, amellyel a fogaskerekek régen húzódó ügyét talán sikeresen eldöntené. S e gondolataidat elhatározás követi. Eldöntőd, hogy odarnész é.s bocsánatot kérsz az elmúltakért. Közelebb lépsz hozzá és ekkor észreveszed, hogy el van foglalva. Egy másik úrral beszélget. Megállsz és figyeled és több érdekes változást veszel észre rajta. Egykori büszke termete kissé behajolt és már közel sem olyan elegáns-tartású, mint régen volt; óraláncán nem fityeg kereszt, merészvonalú sasorra egy gon­dolatnyival előbbre hajolt és mosl már inkább egy szomorú öreg zsidó orraként hat, villogó agresszív monoklijából ügyefo­­gyott, bocsáríatkérö evikker lett, és hófehér haj koronája piszkos­szürke már és lemondóan lapul a fejéhez. S ami még meglepőbb, ahelyett, hogy valamilyen előkelő úrral beszélgetne, egy erősen sé­­mitaképü némettel vitatkozik hangosan. Odaíülelsz, hogy elkap­hassad szavaikat, most épen ö beszél, s a szél könnyű szárnya el­juttatja hozzád a mondatokat. Széles gesztusokkal tanuul, hiva az eget és a földet igy szól: “Mi zsidók...” v Reichmann Jenő Az olasz zsidóság és a fasizmus Megjegyzés: az alábbi cikkel a szerkesztőség nem ért egyet, de a téma aktualitására való tekintettel teljes terjedelmében le­­közli és kéri az olvasókat, hogy Írják meg róla a véleményüket hozzászólás formájában. Annakidején, mikor a numerus-clausus folytán megindult az erős kivándorlás Olaszországba (Mussolini egész majd féltrandij­­mentességet adott a külföldi diákoknak), megdöbbenve kellett konstatálnunk az olasz zsidóság abszolút érzéketlenségét, megnem­­értését s elzárkózottságát a mi problémáinkkal szemben. Egysze­rűen nem voltak képesek felfogni ésszel, hogyan lehetséges az, hogy valakinek megcsorbitsák polgári jogait csupán azért mert zsi­­dóvallású. Ilyesmi elképzelhetetlen volt nekik, akik tökéletesen 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom