Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
Művészet és propoganda A közelmúltban adták a santiagói mozikban a "La nora fatal"-t majd Chaplin 'A nagy diktátor" cimü filmjét. A filmek pro és kontra heves vitákra adtak alkalmat. így például a Chaplin filmmel kapcsolatban voltak egyesek, akik azt mondták, hogy mert Chaplin a filmbe politikát kevert be, annak művészi értékéből elvett. Mások éppen a film tendenciáját Írták a művészi hatás javára. Elszakítva magunkat ettől a konkrét példától, kissé általánosabb terminusokban vizsgáljuk meg a művészet és az abban megszólaló politikai vagy akármilyen propagandának a szerepét és kölcsönös hatását. Olyan kérdés ez, amely mindig előbukkan amikor a művészet akármelyik területéhez hozzányúlunk és éppen ezért ha nem akarunk túlságosan hosszadalmasak lenni, csak nagy általánosságában vizsgálhatjuk a kérdést. Hogy bizonyos megértéssel és rugalmassággal rendelkezhessünk a probléma vizsgálatában, revideálnunk kell szótárunk néhány szavát. Tisztába kell jönnünk azzal, hogy a szavaknak is van életük és az idők folyamán értelmük különböző hatások alatt megváltozik. Es ha nem akarunk elveszni saját kifejezéseink merevségében, követnünk kell azokat a változásokat, amelyek átformálták, hogy egy hamis és hideg abszolút igazság helyett hajlékony és dialektikus magyarázathoz juthassunk. Propaganda bármilyen eszmének a terjesztését jelenti. Ez volna az u. n. általános meghatározás. De nézzük csak meg, hogy valóban igy van-e? Mikor egy filmben vagy regényben az iró uj fajta, nekünk szokatlan, a fennálló társadalmi életünk szabályaitól eltérő eszméket hirdet: például a táisadalom valamelyik rétegét, fajtáját, vallását, intézményét támadja, azt mindannyian politikai propagandának tartjuk. De közben elfeledkezünk arról, hogy másfajta filmekben éppen a meglevő, általunk megszokott intézmények és berendezések folytonosságának elfogadása azok melletti tendenciát jelent. Ma ezeréves európai kultúránk és társadalmi berendezkedésünk hatása alatt az egynejüséget tartjuk természetesnek. Ezért propaganda nélkül valónak tartjuk a monogám élet családi boldogságát hirdető müveket. De bizonyára felháborítóan érintene, ha valaki filmen mutatná be a többnejüség vagy a többférjüség idillikus örömeit. Holott ha az emberiség ősidejében készített volna filmeket, azok bizonyára ilyen "erkölcstelen” életet hirdettek volna, megfelelően az akkor uralkodó társadalmi viszonyoknak. Ebből a kis példából is kitűnik a propagandáról való általános elképzelésnek relativ jellege. így mikor az ügyész a gyilkos ellen vádbeszédet tart, azt nem tartjuk propagandának, mert beleillik az általános erkölcsi felfogásunkba. De viszont még nem olyan fejlett társadalmunk, hogy kitudta volna küszöbölni életéből a kollektiv tömeggyilkolást: a háborút. Ezért propagandának tartjuk, ha valaki a háború ellen 16
