Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-12-01 / 6. szám
A következő tanulmány Hewlett Johnson canterburyi érsek \ ilágszerte nagy feltűnést keltett «Szocializmus a világ hatodrészén» c. könyvének egy fejezete. Élelmiszer-ipar a cári Oroszoszágban nem igen létezett. Az ország elmaradottsága, a nagy városok és ipari központok hiánya, a városi kispolgárság alacsony életnívója és a vidéknek gazdasági önellátásra való szoritkozása mind olyan tényezők, melyék a nagy élelmiszeripari üzemek kifejlődését hátráltatták A házilag, kis menynyisógben előállított élelmiszerek fedezték a szükségletet. A gazdagoknak pedig megvoltak a maguk beszerzési forrásaik, anélkül, hogy nagyipari termelésre szorultak volna. Mikor azonban egy nép uj alapokra építi fel társadalmi rendjét, egyszerre óriási mértékben felszökik az élelmiszeripar tömegcikkei iránti kereslet. Ez nem érte meglepetésszerűen a vezetőket és Stalin igy határozta meg ezt a problémát: «A szocializmus csak akkor tarthat számot sikerre, ha magasabbra tudja emelni a munka termelőerejét, mint a kapitalista országok, ha bőséget tud teremteni a közhasználati cikkek minden ágában, ha jólétet és kultúrát tud biztosítani a társadalom minden tagjának». A keresletnek nagy mértékben való fokozódása egy egész sereg modern élelmiszer üzem felállítását követelte meg és a két ötéves terv teljes sikerrel oldotta meg ezt a feladatot. Az élelmiszer-ipar népbiztossága 1000 új gyárat építtetett: 256 kenyérgyárat, 197 gépesített finom sütödét, 70 tejközpontot, 82 tejfeldolgozó, 28 teafeldolgozó üzemet; 14 olajgyárat stb. Az élelmiszer-feldolgozó iparnak nyersanyagra van szüksége, melyet ma nagy bőségben bocsátanak rendelkezésére a kollektív és állami gazdaságok, a szibériai kollektiv hizlaldák és tehenészetek a Távol-Kelet kollektív halász-társaságai, a georgiai állami tea-ültetvények, a volgamenti zöldségkertészetek és az ukrajnai kollektiv cukorrépa-földek. Az első és legfontosabb a gabona-kérdés volt. A nagy szárazságok és egyéb okok miatt beálló gabonahiány ismételten éhínségre vezetett Oroszországban. 1937-ben 6300 millió pud (1 pud= 16 Kg) gabonát arattak. A háborút megelőző öt év átlagos termése csak valamivel haladta meg a 4000 millió pudot. A harmadik ötéves terv 27%-os emelkedést helyez kilátásba, ami annyit jelent, hogy 1942-ben előreláthatóan kb. 8000 millió pudnyi gabonát fognak aratni. Az éhség szó elevesztette az értelmét. Már nem lehet szó éhségről a Szovjetunióban. Nem fognak semmiféle háborút élelmiszer-hiány miatt elveszteni. A kenyérgyárak, melyek ma a gabonát kenyérré vagy süteménnyé dolgozzák fel, önkéntelenül is azt az ellentétet idézik emlékembe, a melyet Maxim Gorkij ecsetel «26 férfi, egy nő» cimü elbeszélésében, A szocialista termelés
