Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-12-01 / 6. szám

melyben egy régi pékség életét írja le: «Napról napra lisztfelhöben, cipőnkkel az udvarról behordott piszokban, fojtó és büdös melegben dagasztottuk és formáltuk a pereceket saját izzadságunkkal áztatva őket*. Ma ragyogó és világos termekben készül a kenyér, anélkül, hogy emberi kéz érintené; olyan emberek csinálják, akik csak hét órát dolgoznak naponta, akik megfürdenek a munka előtt és gondosan ápolják a kezüket. Nem akad már másik Sholem Aleichem, aki leírná, hogy veszekednek az asszonyok Jonah pékségében sem azt, hogyan gyúrt bele valaki véletlenül a tésztába egy piszkos kötést, mely a sebes ujjáról esett le, sem azt, hogy valaki egy darab tésztát tett a feje alá párnának, mikor lepihent munka után. A cukorra vonatkozó számok épen akkora növekedést mutatnak, mint a gabonanemüekre vonatkozó adatok. A kiskereskedelmi for­galom 1936-ban 327,000 tonna, 1937-ben 467,50 tonna és 1938-ban 580.000 tonna. A harmadik ötéves terv 37.2%-os emelkedést irányoz elő a cukorrépa-termelésben. Hasonló, vagy még nagyobb emelkedést mutatnak a vajra, tojásra, konzervekre vonatkozó adatok is. Ezekben az években a bőség váltotta fel az éhséget, de a termelés azért még egyre fokozódik és a harmadik ötéves terv további jelentékeny fejlő­dést jelez. A szovjetunió saját teáját aratja és saját borát issza, sőt már 180.000 üveg pezsgőt is termel évente (Franciaország 50 millió pa­lackjával szemben). A cári Oroszországban mezítláb jártak a parasztok, vagy rongyba és szalmába csavarták a lábukat és a lakosságnak csak egy nagyon kis hányada használt csizmát vagy bőrből való cipőt. A hárboru­­elötti termelés évi 20 millió párra rúgott. A Szovjetunió legalább egy pár cipőt akart juttatni évenkint minden lakosának; ez jelenleg 170 millió párt jelent évente. 1912-re 235 millió párat akarnak termelni. Azt szokták mondani, hogy egy ország civilizációjára az elhasz­nált szappan-mennyiség a legjellemzőbb. A Szovjetunióban 1913 óta hihetetlenül megnőtt a szappanfogyasztás. 1928-tól 1936-ig megnyolc­­szorozódott a vidéki körzetekben eladott szappan és piperecikkek mennyisége. A következő ötéves terv alatt további haladásra van kilátás A dohánynak ugyanolyan kelete van a Szovjetunióban, mint a föld bármely más részén. Azelőtt kevés Volt belőle, mert importálni kellett. Ma a kollektiv ültetvényeken saját dohányt termel a Szovjet­unió, mely egyes helyeken olyan jó minőségű, hogy felveszi a ver­senyt a legfinomabb török fajtákkal és az orosz szivarok, melyek technikai újítást jelentenek, gyorsan népszerűvé váltak. A dohányfaj­ták száma nagy és egyre nö. 1937-ben 89,000 millió cigaretta készült a Szovjetunióban, mely ma a világ második dohánytermelő országa. A harmadik ötéves terv másfél-kétszeresére akarja emelni a fo­gyasztási cikkek termelését a mai állapotokhoz képest... Ugyanakkor a béreket is ugyanilyen arányban akarják emelni, hogy az egyre fokozódó mennyiségű árú vevőre találjon. A második ötéves terv- 17 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom