Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
dobogó szívvel várni a hadi jelentéseket Budapest bombázásáról; nem akarunk jelentéseket olvasni magyar csapatok részvételéről ebben a tömegmészárlásban. Magyarország ma még nem tartozik az aktiv hadviselők közé. Be az általános élet-standard olyan rohamosan romlik, hogy megközelíti a világháború utolsó évében uralkodó állapotokat. Külföldi lapok jelentéseiből tudjuk, hogy dacára Magyarország termelése agrár jellegének, a pellagra néven ismert és hiányos, egyoldalú táplálkozás következtében előálló betegség felütötte fejét hazánkban. Amidőn olvastuk a hirt a Duna megáradásaról és azoknak a területeknek elöntéséről, melyek termését Németországnak szánták, megdöbbenve kérdeztük magunkban: vájjon nem fogják-e a németek a nekik szánt mennyiségeket mégis követelni és megkapni, vájjon nem lesz-e még több éhség Magyarországon, csakhogy a német hadseregnek legyen mit ennie? A római nemzetközi agrár intézet adatai szerint a magyar búzatermés 1939 és 1940 között 30.7-röl 22.8, a rozstermés 8.7-röl 7.5 millióra csökkent. Tengerentúli piacaink teljesen elvesztek. Még a hivatalos jelentések is elismerik a közszükségleti cikkek árának jelentékeny emelkedését. (A munkabéreknek arányos emeléséről sehol sem olvastunk). A magyar nép jelentékeny részének étkezéséről a falukutatók közlései nyomán már akkor is kétségbeejtő adatok voltak forgalomban, mikor még nem volt európai háború. Gondolni sem jó rá, mi lesz, ha a háború tovább terjed és abban Magyarország js részt fog venni. A német példa Magyarországon a hústalan napok, a zsir és cukor racionalizálása tekintetében is példára talált. Tüzelőanyag tekintetében is a legnagyobb hiány uralkodik, pedig az ország elég barnaszénnel rendelkezik. A rossz táplálkozás végzetes következményeit alaposan megérzi a civil lakosság... Ellenállóképességének legyöngülése kész zsákmányává teszi a járványos betegségeknek. Ki ne emlékeznék a szörnyű spanyol-járványra, mikor úgyszólván nem volt ház, hol ne lett volna beteg. Ma, amikor elektromos nyugtalansággal van tele a levegő amikor mindenki olyan eseményeket josol és vár, melyek fontosságukban nem fognak elmaradni a múlt év tavaszának eseményei mögött, —amikor talán e sorok megjelenésekor a világháború uj országokat és kontinenseket öntött el—, nekünk, délamerikai magyaroknak, legfőbb gondunk és óhajunk, hogy Magyarország ne vegyen részt a világháborúban, ne bombázzák agyon szüleinket és testvéreinket, ne változtassák romhalmazzá otthonaikat és tegyék milliószám földönfutóvá honfitársainkat. 15