Útitárs, 1995 (39. évfolyam, 1. szám)
1995 / 1. szám
5 Püspökválasztás Kárpátalján A Kárpátaljai Református Egyház a 81 éves korában nyugalomba vonult Forgon Pál püspök helyébe Gulácsy Lajos munkácsi lelkészt választotta püspökévé, aki szintén éveket töltött fogolyként Szibériában. Az új püspököt - aki gyülekezetével együtt évek óta az "Utitárs" olvasója - szerkesztőségünk nevében is köszöntjük, és Isten segítő és védő kezét, és gazdag áldását kérjük nem könnyű munkájára. ********************************* folyt, a 4.old.ról mányrendelet, amely a protestáns egyházak autonómiáját felfüggesztette. Erről hallván, felkereste gróf Thun kultuszminisztert, beszélt vele és a rendeletet sohasem hozták nyilvánosságra. Amikor a Brit és Külföldi Bibliatársulat bibliáit elkobozták Ja szervezetnek ui. Wimmer Gottlieb Ágoston felsőlövői lelkész, Kossuth kormánybiztosa volt a magyarországi képviselője, aki külföldre távozott), külföldi protestáns uralkodóknak írt és kérte őket, hogy gyakoroljanak nyomást az osztrák kormányra a bibliákat elkobozó rendelet felfüggesztése érdekében. Mária Dorottya Magyarországon szeretett volna meghalni. Ez a kérése teljesedett. 1855-ben gyermekágyban fekvő, Budán élő leányához, Erzsébethez utazott. Ott valami influenzaszerű betegség ágyba kényszerítette, majd agyvérzést kapott. Betegyágyán Bauhofer, Láng és Székács lelkészek vigasztalták. A budai várban ravatalozták fel. Temetésén Bauhofer prédikált, budai és pesti polgárok vitték a szertartás után a koporsót. A családi kripta sírboltjában, közel az oltárhoz található ma is koporsója. Férje, Sándor fia, Hermina, a nádor második felesége is ott nyugszanak. Odakerültek később István nádor és Mária Dorottya József nevű fiának földi maradványai is. Kár, írja Payr Sándor egyháztörténész, hogy olyan hamar meghalt. Ebben az időben került ugyanis Becsbe, mint császárné, egy fiatal bajor hercegnő, Erzsébet, aki hamarosan szintén megszerette a magyarokat. Nem lehetetlen, hogy történelmünk másképpen alakul, ha megismerték volna egymást. * NAGY CSENDESSÉG és bizonytalanság szállt ekkor Magyarországra. Ez - Mária Dorottya személyének a jelentőségét illetően - ma is tart. Kevesen foglalkoztak József nádor harmadik feleségének az egyéniségével, keresztény forrásból fakadó szolgálatával és lelki hatásának későbbi kisugárzásával. Igaz, ilyesmit ő nem igényelt a maga számára. O csak az Úr hű követője igyekezett lenni. Pósfay György ♦ ♦sfc*****:!«************:!':*******:!'*** Genf, Svájc. Mary Ann Lundy személyében új helyettes főtitkárt kapott az Egyházak Világtanácsa. Amerikai Presbiteriánus Egyházában mint a tervezésszervezés szakértőjét ismerték és sokat tett az emberi jogok védelméért, valamint a menekültekért. UT/TfíHS ÍX SZARVASON JÁRTAM Luthert szeretjük idézni, amikor arról szólunk, hogy keresztény életünkben milyen nagy jelentősége van a szent keresztségnek. Szerinte ahhoz a kegyelemhez kell mindig vissza-visszatérni, amelyet Isten akkor közölt velünk, az ige és a víz által. Ott töltötte ki ránk az Ő Szendéikét, s ez az ajándék felvértezhet bennünket a legnehezebb helyzetben való megállásra is. Állítólag legnagyobb kisértései közepette, Luther krétával írta volna az asztalára: meg vagyok keresztelve! Nem árthatott neki tehát semmi kisértés, mert - hogy úgy mondjam - visszatért a szent keresztség oltalma alá. * Egészen más jellegű - és mégis azonos - viszszatérésben volt részem nem is olyan régen. A Szarvas-Újtemplomi Evang. Gyülekezetben szolgáltam. A reformáció hármas "egyedül" üzenetét (egyedül a Szentírás, egyedül Krisztus, egyedül hit által) elevenítettem fel egy öt estét betöltő igehirdetés-sorozattal, amelynek "Megújulás - reformáció” volt a címe. Persze nem a régmúlt reformáció formuláin nyargaltunk, hanem Jézust figyeltük meg öt beszélgetésénél, János evangélista tudósítása alapján. A kapernaumi királyi tisztviselővel (4,46-54), a samáriai aszszonnyal (4,24-26), Nikodémussal (3, 1-13), a tanítványaival (16,23-31) és ellenségeivel (5,36-40) folyatott beszélgetései alapján próbáltuk meg a megújulás Szarvason se könnyű útját megrajzolni és követni. Sok-sok megcsontosodott egyéni, de az egyház egészére kiható, megengedhetetlen magatartásbeli zavar, és talán jó szándékúnak vélt, de visszafele elsült egyházpolitikai lövöldözés nehézzé tette a fülünket (sőt a szivünket is!), hogy minden feltétel nélkül - és nem közhelyekben megrekedve - megnyíljunk Isten igéje előtt. Az egykor szinte színtiszta evangélikus városban még mindig nincs egyházi iskola, s maga a városi közigazgatás is tanácstalanul áll a két "mammut" gyülekezet egy-helyben topogása előtt. Jó, biztató kezdetek vannak a diakónia területén, az ifjúság is reménységgel mozgolódik, de a tájékozatlanság, a fejlődésbeli lemaradás ijesztően gátló körülménnyé nőtte ki magát. S hogy van-e kibontakozás? Persze, hogy van! De ahhoz sokkal reálisabban, a mindennapok-adta keretekben egészen konkrétan kell figyelnie mindenkinek az Isten megújító igéjére! De ami talán még ennél is fontosabb megfigyelésem: attól tartok, hogy Szarvason már lejáratták a beszélő kereszténységet. Most már csak az egyéni lelkigondozású, az elveszettnek utánajáró cselekvőnek van még létjogosultsága! * Azonban örömömet is feltétlenül le kell írnom. Az egyik istentiszteleten két gyermeket keresztelhettem, Evelint és Attilát. Mégpedig abban a keresztelőmedencében, amelyben egyhetes koromban engem is megkereszteltek. Kelló Gusztáv, az akkori keresztelő lelkészem nem gondolta - hogy is gondolhatta volna? - hogy egyszer, sok évtized múlva, így térek vissza az Újtemplomba! Igen meg is hatódtam. Persze, annál könnyebb volt a két keresztelő családdal együtt hálát adni Isten akkori és most is megmutatott kegyelméért - a szent keresztségben. Megkeresztelt szülők és keresztszülők hozták oda a megkeresztelendő kicsinyeket. Jó volt nekem is velük emlékezni: "Meg vagyok keresztelve!" Gémes István t************************************ Bódás János: Minden javunkra van (Rám 8,28) Új esztendő... Nem tudja senki sem, hogy mi vár reá, merre, hova lép. Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van: örvény, orom, vagy szakadék? Nincs kikövezett út, egyenes pálya, biztos cél felé vezető sínek. Hogy a holnap titkát is kitalálja, nem adatott meg soha senkinek. Úgy megyünk a jövő felé, akárha sötétbe lépnénk... De örvény, verem felett, - jó tudni -, védőn alánk tárja hűséges karjait a kegyelem. Öröm, bánat, élet, halál, akármi jöhet, a szívem mégse nyugtalan, tudom: "Kik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!" * * * *** ** * * * *** * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ♦* Komárom, Szlovákia. 1994. október 9- én a komáromi református templomban ünnepélyes keretek között megnyílt a Szlovákiai Református Egyház Calvin J. Teológiai Akadémiája. Az ünnepi felavatás alkalmával 20 új hallgató és 12 teológiai professzor, docens, szaktanár és lektor, valamint Takács Zoltán igazgatóhelyettes - aki egyben a Péceli Református Kollégium vezetője is - tette le az akadémiai esküt Peres Imre igazgató előtt.
